A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
kint edzett a Dunán, s augusztusra olyan formába lendült, hogy legjobb barátai is azt tanácsolták Olinak: ne induljon a folyambajnokságon, mert a hozzáértők szerint legalább egy kilométerrel lemarad. De Halasy jobban értett hozzá, s miután a szokásos színházat végigjátszotta, startolt, és hatalmas iramban rögtön az élre tört. Páhok a nyomában - a mezőny leszakadt. Bizonyos idő múlva Páhok - aki abban az évben már valóban sokkal gyorsabb volt - meg akarta előzni, s jobb felé került. Erre Halasy maga is jobb felé húzott, éppen Páhok orra elé, jól belekraulozott a képébe, rengeteg vizet fröcskölve rá. Páhok később balra próbált előzni, Halasy azonban - akinek köztudomásúan a tarkóján is szeme volt - bal felé is ugyanúgy elébe úszott, és a fölzavart víztömeggel újra elkábította. Ez így ment tizenhárom kilométeren át - a dühöngő Páhoknak nem volt elég széles a Duna, hogy megelőzze féllábú vetélytársát. Halasynak ugyanannyi előnye volt a célban, mint az indulásnál: két méter. A magyar úszók azóta előrébb törtek, s Halasy csúcseredményei - ez a rekordok sorsa - ma már csak por és hamu. De a vízilabdázó hírnevét nem ho- mályosította el az idő: e sánta fedezethez hasonló taktikust nem láttunk még a hazai medencékben. Mert fedezet volt, oly vérbeli, mint senki azóta: a csapat tengelye, agya, védő és támadó egyszerre. Az ő feledhetetlen fordulásai! Ha az ellenfél rohamozott, nem ment rá a csatárra, csak úszott mögötte fél testhossznyira, figyelte. Mikor a csatár lőni készült, és fölemelte a labdát, Halasy csupán megnyomta kissé a hátát a víz alatt. Egy icipicit tolt rajta, éppen csak annyira, hogy az ellenfél megingott a vízben, lövése elpu- hult, erőtlen lett, s így a labda a kapus könnyű zsákmánya. De Halasy már előbb megfordult, már a lövés pillanatában, az a kis tolás őt visszafelé indította el, a másik kapu felé: máris két-három méter előnye volt. Akkor aztán fólzengett a tribün: Öli elé! - ma is hallom, és belesajdul a szívem! Halasy megkapta a labdát, úszott, és olyan még nem született, aki őt utolérte volna: a labdával állítólag gyorsabban úszott, mint anélkül. Inkább helyezett, mint lőtt, vagy Némethről csalogatta magára a hátvédet, s úgy passzolt oda, tisztán - de sok szép magyar gól született így! Halasy nem ismert elveszett csatát: ha az ellenfél akár 3:1-re vezetett, az utolsó percben is meg tudta fordítani a mérkőzést. Nem ismert jó- és balszerencsét, sem elfogult bírót, rossz időt, hideg vizet, szokatlan labdát vagy más kifogást, amire a vesztesek hivatkoznak; Halasy csak egyet tudott: győzni, harcolni víz felett és víz alatt, szabályosan vagy szabálytalanul, és győzni mindenáron. Csalhatatlan labdaérzéke volt. Németh Jamesz mesélte, hogy amikor ő még fiatal, vékony kamasz volt, Komjádi Béla, a magyar vízilabdázás atyamestere, a hosszú, fárasztó kétkapus edzéseken ki-kihívta a vízből pihenni, maga mellé ültette, magyarázgatta a játékot. Halasy egy ízben egyedül úszott előre, a 667
