A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

még Krúdy Gyulától és Aranytól is. S érdemes-e úgy élni, hogy az ember nem sétálhat át a Lánchídon a Vízivárosba, vagy a Ferenc József hídon a Lágymányosra? Megírtam anyámnak, hogy most semmiképpen sem utaz­hatok Amerikába, ne is hívjon többé. Két hét múlva megjött a válasz: akkor ő indul haza, azonnal. Olyan tragikusan érkezett meg a Keletire, címkékkel tarka bőröndjeivel, ahogy mindig is élt. Nekem sok vitám, harcom volt anyámmal; s férfikort kel­lett megérnem, hogy a tigrisanyában az anyát lássam nagynak, aki kölykeiért habozás nélkül kész életét áldozni. Anyámnak nem ért annyit a saját bizton­sága, hogy egy óceán és egy háború válassza el fiaitól. Hazajött meghalni - mert úgy történt, ahogy írta s mindig mondta: az utolsó órában ő is a háború áldozata lett. De előbb meg kellett mentenie párszor a gyerekei életét. Már a pályaudvaron rám támadt, s a taxiban, végig a penzióig, azután pe­dig egész este velem kiabált. Mivel töltőd te tulajdonképpen a napodat? - kérdezte ezerszer. Ha anyámat elfogta a düh, szenvedélyét semmivel sem lehetett kimeríteni: minden új részlet úgy felháborította, mintha először hallaná az egészet. Amikor éjszaka szétváltunk, mindketten halálosan el voltunk keseredve. S attól fogva vége volt a jó világomnak. Az újságok hirdetései nyomán reggel sorra kellett járnom mindazon helyeket, ahol kezdő tisztviselőt kerestek, délutánra pedig anyám beíratott egy gyors- és gépíró iskolába. Apám köny­veit nem sikerült elhelyeznie Amerikában, de néhány előadást valóban tar­tott az ottani magyaroknak, s hozott valami pénzt. Ebből azonban nem fut­hatta tovább, csak néhány hónapra. Sürgősen keresnem kellett, s végül is anyám szerzett nekem gyakornoki állást a Marton-féle színpadi kiadó iro­dában. Százhúsz pengő volt a havi fizetésem. Ez a Marton-iroda tulajdonképpen egy ügynökség volt, színpadi szerzők műveit közvetítette hazai és külföldi színházaknak, és a jogdíjból aztán bi­zonyos százalékot levont. Ügyfelei nagyobbára írók meg komponisták, bár ezeket itt következetesen szerzőknek nevezték, mert így előkelőbben hangzott. író mindenki lehet, szerző: az már rang, annak már bemutatták valamilyen művét. Valaha apám is kapcsolatban állt az irodával, s belépé­sem napján rögtön összebeszéltek és beugrattak: előkeresték a kartonját, amelyen négyezer pengőnél több előleg maradt nyitva, majd közölték, hogy addig nem kapok fizetést, amíg ezt az összeget le nem dolgozom. Tehát kö­rülbelül három évig. Én nagyon elkeseredtem, erre általános nevetés és hátbaveregetések közt kiderült, hogy tréfa az egész. Gyakornok lettem tehát, azaz praxi, s külön kis íróasztalt kaptam, köz­vetlenül az ajtónál, hogy aki belép, rögtön megpillantson. Amikor aztán jöt­655

Next

/
Thumbnails
Contents