A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

tek a szerzők, és megakadt szemük az új alkalmazotton, bemutattak: Karin­thy Frigyes fia. Egy pillanatnyi hökkent csend. Aztán az emlékezés és álmélkodás: szegény apád, mintha most látnám, azt mondta nekem a New York kávéházban, mennyire hasonlítasz rá, hogy megnőttél fiam, kedves fiam! Baumann úr, a cégvezető elismerő krákogással nyugtázta a megható jeleneteket, mintha mindez egyedül az ő érdeme volna: íme, milyen párat­lanul kiváló cég, szárnyuk alá veszik az elhagyott árvát. Az sem utolsó dolog, hátraszólni a cégvezetői asztaltól:- Karinthy kérem, adja ide a Belvárosi Színház szerződést! - Vagy: - Ka­rinthy! Diktálok! A munkám mindössze két fő teendőből állt: a lerakásból és postázásból. A beérkezett leveleket szétszortírozva a megfelelő dossziékban kellett el­helyeznem, de előbb a lyukasztóval két kerek lyukat ütöttem rajtuk. Ezzel eltelt a délelőtt. Baumann úr megmagyarázta, hogy ez igen felelősségteljes munka, mert ha egy levél rossz helyre kerül, sosem találják meg többé, s ha jó színpadi kiadó akarok lenni, tökéletesen meg kell tanulnom. Ebéd után a kimenő postát intéztem el, fölbélyegeztem a borítékokat, kitöltöttem az ajánlott küldemények vevényeit, majd az egészet kivittem a főpostára. Mindezt persze hamar meguntam. A lyukasztóval eljátszottam néhány na­pig, összehajtogattam egy papírlapot, egészen kicsire és vastagra, átütöt­tem, és figyeltem, hogy hull ki a rengeteg apró kerek papírkonfetti. De a második héten már ez sem szórakoztatott. A legutálatosabb munkám az volt, ha valamilyen régi színdarabot kellett előkeresnem: ezeket kint őriz­ték a mosdóban, egy mennyezetig érő állványon, ahol kétujjnyi vastagon állt a sokesztendős por, s az ember teli lett pihékkel, tollal, cicával, amíg meg­találta, ha megtalálta a kéziratot. Mindebben nagyon kevés volt az irodalom és nagyon sok a kereskede­lem. Lerakás közben elolvasgattam a szerzők leveleit-csak ritkán volt ben­nük másról szó, mint százalékról, tantiémekről, kamatról; s a híres, általam is nagyra becsült írók egyike-másika olyan kitartóan és keservesen tudott siránkozni néhány pengő előlegért, hogy már én sem - aki pedig megtanul­hattam otthon, mi az: írásból élni - én sem bírtam szégyenkezés nélkül kézbe venni. Amit először csak untam, lassanként kezdtem tűrhetetlennek érezni. A múló hétköznapok egyformaságában nem mertem megkérdezni magamtól, hogy mi lesz belőlem? Ha éppen nem akadt dolgom, kibámul­tam a ház keramitkockás udvarára, és ábrándoztam. Volt néhány állandó té­maköröm, ezeket lassan egészen apróra kidolgoztam. Például láthatatlanná tudtam válni, mint Wells regényhőse, és láthatatlan repülőgépemen röp­ködtem kedvemre a világrészek felett, hol Afrikában, hol Kínában eresz­kedve le. Vagy az olimpiászon megnyertem tíz-tizenöt számban a bajnoksá­656

Next

/
Thumbnails
Contents