A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

rájöttem, hogy ha ezt rendszeresítem, megtakarítom a kosztpénzt. Volt egy kis zsebnaptáram, ide minden meghívást előre beírtam. Rokonaimnál és közelebbi ismerőseimnél a hét egy bizonyos napján állandó ebéd vagy vacsora várt: hétfőn Tibor nagybátyámnál, kedden Heltaiéknál, szerdán De- vecseriéknél, csütörtökön volt a klubvacsora és így tovább. Más ismerőseimre ritkábban került sor: ha találkoztam valamelyikükkel, elővettem naptáramat és közöltem, hogy két vagy három hét múlva ez az estém szabad. Még válogattam is a meghívások közt, s az ebédeket és vacsorákat osztályoztam, sőt odáig vetemedtem, hogy nemegyszer rögtön az étkezés végeztével vendéglátóim szeme láttára írtam be naptáramba az osztályzatot.

Mindez körülbelül el is foglalta az egész napomat. Tizenegy óra tájban keltem föl, hogy ne kelljen már reggelizni, a szekrény tükrénél szépen megborotválkoztam, felöltöztem, és nyugodt tempóban elindultam az esedékes ház felé. Ebéd és fekete után a városban sétálgattam: Aztán elmentem vacsorázni: a társalgás többnyire az éjszakába nyúlt. Otthon még olvasgattam kicsit a hintaszékben, és azt képzeltem, hogy én Krúdy Gyula valamelyik széplelkű regényhőse vagyok.

De Rózsi néniékhez egyszer se mentem el, mióta hazajöttem Balaton- boglárról, holott bizonyára itt is állandó vacsora várt volna. Nem akartam, hogy megkérdezzék: mivel foglalkozom? Egyébként anyám is ezt tudakolta minden amerikai levelében, és sehogy sem akart megelégedni válaszaimmal.

Ősszel kitört a háború, Magyarország hirtelen megtelt lengyel menekültekkel. Más jelét akkor még nemigen láttam: az október édes, szelíd, meleg volt. Anyámtól kaptam egy hosszú, elkeseredett levelet. Azt írta: ne gondoljam, hogy a háború sokáig elkerülheti Magyarországot. A németek ide is be fognak vonulni, mindent fólesznek, elpusztítanak, mindenki meghal. Higgyek neki, ő ezt jobban látja onnan. El tudja intézni, hogy soron kívül megkapjam a beutazási engedélyt Amerikába, írjam meg azonnal, légipostával, mikor indulhatnék, útiköltséget is küld.

Csak tíz nap múlva válaszoltam, de azt hiszem, egy pillanatig sem gondolkoztam komolyan ezen a lehetőségen. Igaz, mint minden fiatalember, én is vágytam az utazás nagy kalandjára, s elképzeltem, hány érdekes országot láthatnék csak útközben is. Abban sem kételkedtem, hogy anyámnak igaza van: a háború nem fogja megkímélni Magyarországot, s lehet, hogy barátaimmal, szerelmeseinkkel együtt mindnyájan elveszünk. De ez még odébb van, talán esztendők távolában, s ezeket az esztendőket velük szerettem volna eltölteni.Tizennyolc éves voltam: tudtam, ha én most elutazom a háború elől, örökre elszakadok a Petőfi Sándor utcától, barátaimtól, a vidám és vad szombat estéktől, az FTC-től meg a bajnokság reményétől, de

654