A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

II. "Én, fájdalomherceg" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

Utószó

U

sak néhány szót, életrajzi kiegészítésül.

1914-ben születtem, a háború első évében, decemberben. Anyám Judik Etel színésznő; nem emlékszem rá: 18-ban vitte el az influenzajárvány. Apámat összetörte a veszteség; romantikus nagy szerelem volt, megszöktette anyámat első férjétől, Berlinben bujkáltak, bohèmes boldogságban. Ezt én is csak az irodalomtörténetből tudom. Anyám halála után átkerültem Vitéz Miklósékhoz, keresztszüleimhez. Még nem volt gyermekük, később több is született, de én akkor is náluk maradtam, nagyon szerettem őket. Utóbb is mindig visszajártam hozzájuk, a szombat-vasárnapot ott töltöttem, s minden nyáron a siófoki panziójukban nyaraltam. Ahol apám meghalt.

A Váli utcai elemibejártam, akkor még jó tanuló, élénk és beszédes fiú voltam. Egy osztálytársam lombfűrészelt, én is kaptam lombfűrészt. Ügyesen bántam vele. Még hatéves se lehettem, mikor apám beíratott a Fodor-féle vívóiskolába, egy ünnepségen én mondtam el a hosszú prológot, amit apám írt. Ma is betéve tudom, így kezdődött:

Jelentem fürgén, mint a mókus, hogy én vagyok itt a prológus...

Magam is nagyon korán kezdtem verset írni, tán hat-hét éves koromban. Azelsőversemcíme Csillagok.

Csillagok, csillagok ott az égen,

Milyen sokan vagytok,

Esne le az egyik énnékem,

S lám én milyen gazdag vagyok.

De pénzem, a pénzem a szegényeknek adom,

Hadd boldoguljanak vele azok,

Azok, akik oly nyomorban élnek,

Férfi, asszony, gyermek és leány.

A vége nem rímel, nem tudom, miért. Ebben az időben már otthon laktam, apáméknál. Akkor született az öcsém, Cini. Apám feleségül vette Böhm Arankát, és úgy döntött, hogy lakjunk mind együtt, Kertész Tomi is, aki Aranka első házasságából született. Később ő visszaköltözött apjához, Kertész Tivadar orvoshoz.

607