A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

I. "Budapesti emlék" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

belőle uraságának, azt a nyavalyás, kedves kis utcakaparót, azt a drága kis piszkot, no tessék má’ na, azt a kis fulladt dögöt, amitől úgy tetszik undorodni uraságodnak, de úgy, hogy éjjel, amikor eszébe jut uraságodnak, szeretne a Bárczy úr hasában lenni, hogy szülje meg önt még egyszer erre a keserves világra, utcakaparói minőségben, na tessék az öt korona.

Nekünk azonban semmi kifogásunk nincs. Mi itt Pesten nagyon szépen megvagyunk, a kaparógép kapar, először csak a gyomrunkat, de nemsokára majd szépen kikaparja a szemünket is. Pedig jó volna, ha azt a kis szemét meghagynák az embernek, ugyebár, mert öt korona kapcsán épp úgy ki is lehet nyitni a szemet, mint becsukni, szintén öt korona kapcsán. És lehetne nézni Pucák elvtársat, aki a Városligetben lófelsárt eszik, direkte ló-fel- sárt, mivel az neki dukál, és őneki joga van ló-felsár következtében elhunyni. És lehetne sírni az egyik szemével az embernek, és mázolni a pofáján a könnyeket, és egypár könnyet kipofozni az embernek a szeméből és a hasából, és beletörülni a hajába.

Ha pedig méltóztatnék gondolkodni, hogy ennek miért kell így lenni, hát akkor rá méltóztatik jönni, hogy ennek azért kell így lenni:

1. mert nálunk előbb megy ki a kishivatalnok az ajtón, mintsem a gazdag ember a tűnek fokán, ha nekem pont azon az ajtón kell bemenni;

2. mert nálunk, ha a Weiszné a Lidóra akar menni, de kedves doktor úr, csak nem képzeli, csak nem képzeli, hogy Lajoskát rá lehet bízni erre a per- szónára, mein armes Kind, és te ehhez nem szólsz semmit, Adolf?

3. mert nálunk, ha én egy bifszteket rendelek a vendéglőben, és nekem bifsztek helyett hoznak egy pár vízáthatlan gumi kézelőgombot, nem mondhatom a vendéglősnek, szívem szerint, te undok főgáz, hanem mosolyognom kell ötször, és vigyorognom kell ötször, és mondani pardon, pardon ötször, nem tetszett tévedni, Főúr, és belülről megpukkadnom ötször, bár szeretném mondani: te, görcsös disznó;

4. és végre, röviden, mert nálunk mindenki mindent másra szeretne tolni, és mindenki szeretné, ha helyette mindenki mindent másképp csinálna, mint ahogy neki kellene csinálni.

De ezen addig nem lehet változtatni, míg Balkánok vagyunk és Pestek vagyunk, és szegények és nyomorultak és piszkosak vagyunk, és hatér villamoson megyünk Budára, és még az a hat is másra kellene, és még azt a hatot is el akarja kérni valaki, kölcsön kiáltással. Addig ne is álmodozzunk pénzről és automobilról és Utcakaparóról. Tessék előbb visszaadni azt a hatot, amit tegnap adtam a kávéházban.

(.Humoreszkek l. Együgyű lexikon - Görbe tükör. Akkord, Budapest, 2001. [Karinthy Frigyes Összegyűjtött Művei 3.) 157-159. old.)

575