A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
I. "Budapesti emlék" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
E szavak után a rendőrfőnök sírva kezet csókolt önmagának, és szeretettel végigsimítva szépen kifejlett tábeszét, visszadugta hátgerincébe.-Jól van - mondotta Sörluk, mialatt a rendőrfőnököt kerekes széken elvitték -, küldjenek egy szakasz lovasrendőrt délután négyre a Rombach streeti ház elé. III. fejezet Sörluk Nack Neck, a félelmes detektív, ezután jéghideg nyugalommal még kétszer ismételte a „well” szócskát, mely magyarul annyit tesz: »Minden füzet ára harminc fillér, tessék mutatványszámot kérni.«- S most meg fog kezdődni a rémes hajsza — így szólt, keresztbe font karokkal s hidegen szívta tovább a „Jenki Doodle” indulót, melyre csak az imént gyújtott rá. Nekem csontjaimban megdermedt a vese.-Menj nyugodtan előre addig a házig-szólt most hozzám-, és várj meg, kissé át fogok öltözködni. A kapuban felfelé vezető lépcsőket fogsz találni: ezekre felváltva rakd előre jobb és bal lábadat, és mitől se tarts. Ha az emelet bal sarkán nem áll két elemi iskolai tanuló, hátul összenőve, well, well, akkor menj be az előszobába, ha ellenkezik, lődd le, mondd, hogy én mondtam. Azután észrevétlenül csússz be a szekrény alá, állj fel, és gondolj a vízipapra, míg megérkezem. Sörluk erre hirtelen megnyomott egy gombot, és egy első osztályú bőrsüllyesztőn keresztül eltűnt szemeim elől. Vegyes érzelmekkel indultam a kérdéses ház elé, mikor a sarkon túl hirtelen egy pólyába burkolt csecsemőt pillantottam meg, amint a kerítésen észrevétlenül átsurranni igyekezett. Megfordultam, és az utca másik felén siető léptekkel láttam közeledni Sörluk húsz év óta halottnak vélt öreganyját. Beszédbe eredtem vele a régi időkről, mikor egyszerre csak látom, hogy az előbbi csecsemő súlyos léptekkel jár fel és alá az utca másik felén, és folyton felénk pislog. Viselkedése különben is gyanús volt, mert mindig közelebb jött, s még azt is feltűnőnek találtam, hogy két revolver volt mindegyik kezében, melyekkel folyton lövöldözött ránk. Mikor már a tizenötödik golyó jött éppen a hasamba, figyelmeztettem az öregasszonyt.- Csak maradj — súgta felém hajolva Sörluk (mert ő volt az öregasszony, mint később megtudtam). — Ez Bleyweisz, a vén róka! De engem nem vezet félre furfangos álruháival, well. Várj itt egy percig, figyeld az embert, közben azonban tégy úgy, mintha elmennél. Visszajövök, és végre karmaim között lesz a gazfickó! - A nagy detektív erre öregasszonyos léptekkel és ka- larábét árulva a szembejövőknek, eltűnt a kanálisban. 568