A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

I. "Budapesti emlék" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

- Egyelőre túl vagyunk minden veszélyen —szólt. - Ha a legközelebbi utcasarkon sajtszagot érzünk: - akkor nyugodt vagyok: Bleyweisszel, a gazfickóval egyelőre leszámoltunk.

S most elmegyünk a rendőrségre, a Dohány streeti gyilkosság ügyében.

II. fejezet

A rendőrségi épület előszobájában izgatott szaladgálás töltötte be a legkisebb zugokat is. Sörlukkal egy csapóajtón keresztül érkeztünk, és azonnal a rendőrfőnök szobájába léptünk.- Nem adhatunk semmi felvilágosítást - mondotta hűvösen a rendőrfőnök.

Sörluk egy röpke pillantást vetett rám, melyből azt olvastam ki, hogy a rendőrfőnök régi ellensége neki, mert 1903-ban egy nyomozás alkalmából, melyben a rendőrfőnöknek nagy, de eredménytelen szerepe volt, ő, Sörluk két perc alatt oly megoldást teremtett, hogy a rablógyilkos a kérdéses bűntényen kívül még 21 vérfertőzést, fojtogatást, házasságszédelgést és egy tere kasszát vallott be.- De mégis - firtatta tovább Sörluk a rendőrfőnököt -, hogyan kezdtek hozzá a nyomozáshoz?- Nos - mondotta most már mérgesen a rendőrfőnök -, hiába gúnyolódik, mert ezúttal igazán széles és biztos rendszerű a nyomozásunk. Először is két detektívet küldöttünk a tett színhelyére, hogy abban az esetben, ha a gyilkos, esetleg a kíváncsiságtól hajtva, visszatérne a holttestekhez — azonnal letartóztassák. Azután apróhirdetéseket tettünk közzé, melyben felszólítjuk a gyilkost, hogy este 6 órakor piros szegfűvel jelenjék meg az Erzsébet tér sarkán, és cselből azt írtuk, hogy egy barna, milliomos hölgy várja ott, aki szereti őt. Azután telefonáltunk a katonai sorozóbizottsághoz, hogy a beérkező újoncokat vegyék külön vizsgálat alá, mert bizonyos, hogy a gyilkost most már két napja furdalja a lelkiismeret, amit a katonai orvos könnyen felismer a fúrás mélységéről, s így, ha a gyilkos az újoncok közt van, azonnal letartóztatható. Végre az összes lapokban közzétettük, hogy a nyomozást ÉN vezetem, mire a gyilkos annyira elbizakodik és megörül, hogy a „Csuhaj, csuhaj, szabad a madárka” című népdalt énekelve, féllábon végigtáncol az Andrássy úton, amivel elárulja magát. Azt hisszük, ennyi egyelőre elég lesz: - ha ezekre sem jelentkezik a gyilkos, akkor úgyis oly elvetemült gonosztevővel van dolgunk, akit a jóistenke majd megbüntet, miáltal a tárgyalás ránk nézve végleg befejezettnek tekinthető.

567