A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

I. "Budapesti emlék" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

Vali, nyavalya, nyavalya Veh, büdösök, nyavalya De Robinson Krausz nem beszél De Robinson Krausz nem beszél.

A „Hét"-be:

Robinson-szonáta

Barlangom odván, halk moretti-fej O lanyha lányok és hűvös lakás O függönyök, ó elfakult palást Zöld selymek, árnyak, vén pohárba tej.

Zöld zongora, aranymelódiás Fakó billentyűn álomport kifej Ezüstkancsó, holdfény, vász gut und tejr A földön egy biedermeyer-rakás.

Zokogva vén szonáták zengenek S gigászi gyomrom tompán felkorog Mint ó hidak, dübörgő árkusok.

Részeg dobok riadtan döngenek S a hörgő kürtök harsogó szavára Ötér gőgös töpörtyűt elnyelek.

Verseim általános, titkos feltűnést keltettek; senki se beszélt róluk, de mindenki dühös volt. Felolvasást tartottunk a Royalban, óriási közönség előtt; előadtam, mily szomorú, reménytelen a helyzete egy Robinsonnak, aki egyedül és elhagyatva él az emberek sokaságától távol, és akit nem ért meg senki. A felolvasást robinzongora kísérte. Ötezer koronát vettünk be.

Visszatérve a szigetre, már messziről egy épülő, hatalmas arányú palota favázának körvonalait pillantottam meg. A „Finom Robinson”-hoz címzett szálloda volt ez, mely ezer szobával és gázfűtéssel most alakult a sziget északi csúcsán. A prospektus szerint kissé fáradságos szerepet szánt nekem a vállalkozást kiaknázó részvénytársaság.

Délelőttönkint két órára bekerített nagy térségre szabadon elővezettek: - a korlátok mellett ilyenkor már érdeklődve tolongott a Lipót- és Belváros műértő közönsége. Nekem egy barlangból kellett kijönni, teljes felszerelésben, hosszú, fehér szakállban, vad kifejezéssel néhányszor szomorúan

561