A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
I. "Budapesti emlék" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
- Mit csináljunk? — kérdezte.-Azonnal be kell ugornunk a vízbe, hogy úszással próbáljuk megmenteni életünket.- Beugorni?- Igen. Először a kapitány úr, azután én.- Nem! - kiáltotta tisztán csengő hangon a kapitány. - Akkor rosszul ismer engem. Egy kapitány utoljára hagyhatja el csak a hajóját, bár ott kelljen pusztulnia is! Csak ugorjon maga. Bátorság, bátorság! És nagyot lökött rajtam. Mit volt mit tennem, belevetettem magam a bőgő vizek közé, melyeket inkább vizeknek, mint bőgőknek találtam. III. fejezet (Melyben az ifjú Kransz bent van a vízben, némi megfontolás titán kijön belőle, és szerencsésen megmenekül.) Rettenetes érzés volt. Azonnal tisztában voltam vele, hogy életemnek fordulópontjához érkeztem. Olyan dolog történt velem, amire nem számítottam, s amit nem éreztem még soha: egész testem, a szó legszorosabb értelmében, nedves lett. Ez a különös folyadék, melyet eddig csak atyám tejeskannáiban láttam, s melyből itt annyi volt: belefolyt zsebeimbe, és mindenütt hozzám ért, akárhogy lökdöstem el magamtól. Körülöttem, mint már említettem, bőgtek a vizek, és a hullámok oly magasra ugrottak fel, mint egy torony, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy egy torony egyáltalában nem ugrik. Kétségbeesetten gondolkozni kezdtem, s eszembe jutott, hogy De Foe szerint én most úszással mentem meg életemet. Hogy úszni hogyan kell, azt tudtam. Egyszer atyám boltjában, egyik tejeskannában láttam egy svábbogártól: gyorsan mozgatta a lábait, és közben büdös volt. Nem fontolgattam tovább, gyorsan mozogni kezdtem: a többiről nem kellett gondoskodnom. De már az első mozdulatnál irtózatos rémület fogott el. Kitűnt, hogy nem nyújthattam ki lábaimat - mert azok beleütköztek valami keménybe, ami sáros volt. Kezeimet próbáltam kinyújtani: de azok is beleütköztek. A következő percben a hasam is beleütközött. Rettenetes pillanat volt. Hiszen, villant át agyamon, ha folyton beleütöm a lábamat és kezemet, sőt hasamat a fenékbe, akkor nem tudok úszni, és ha nem tudok úszni, menthetetlenül elpusztulok. Végem van. Buzgó fohászt küldtem a mennyek urához, aki meghallgatta szavamat. Rövid félórai kapálódzás után egy sötét tárgyat láttam úszni felém a vízen: 553
