A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
I. "Budapesti emlék" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
valami deszkaféle lehetett, és aggódva vártam, elég lapos lesz-e, hogy ráülhessek. Az ég meghallgatta könyörgésem: Hangay Sándor összes költeményei voltak egy kötetben, ára 2 korona. IV. fejezet (Melyben a hajótörött Krausz kivetődik a partra, és meggyőződik róla, hogy lakatlan szigetre került.) A távolból sötéten és szikáran meredt felém egy rengeteg tömeg körvonala: valami sziklafoknak néztem. Csakhamar odajutottam, és kezem egyenletes, pázsitnemű fűszálakba kapaszkodott bele. Kimásztam, és végigfeküdtem a parton. Elaludtam, és ebben a helyzetben töltöttem az éjszakát. Másnap reggel a kelő nap ébresztett fel, talpra ugortam, és első pillantásom a vizekre esett, hogy látom-e még a propeller-fregattot. O igen, láttam még: véghetetlen messzeségben, elérhetetlen távolságban lebegett a láthatáron, már majdnem a budai part mellett volt. Fedélzetén megpillantottam a kapitányt, amint bal szeme fölött éppen egy mitesszert nyomott ki, és zápfogával bajuszáról lerágott egy sörtét. Búsan integetett felém, és odasúgott nekem, hogy nem vittem-e magammal véletlenül a rumosüveget. Szomorúan fordultam meg, és elindultam, hogy megismerjem a vidéket. Már néhány lépésnyi út meggyőzött róla, hogy tropikus, egzotikus növényzetű, valószínűleg afrikai vidékre kerültem. Különös, egzotikus virágok, óriáspálmák, rengeteg, páfrányszerű erdőben fogadtak mindenfelé. A legkülönösebb az volt, hogy a virágokat nem lehetett letépni: szívósak és nyúlósak voltak, mintha vászonból lennének, és a szárukon végig gumi volt. Mikor az egyiket megfogtam, utána festékes volt a kezem. Mindig csodálatosabb, tarkább növényzet vett körül. Egyórai út meggyőzött róla, hogy szigeten vagyok, egészen kerek alakú, különös, lakatlan szigeten, melynek közepéből kerek, lapos tetejű fennsík mered ki, rengeteg erdőséggel és tropikus növényzettel borítva. Állatokat eleinte nem láttam. A part hosszában gátszerű töltés húzódott végig, körül az egész szigeten: e töltés hosszában mohhal bélelt barlangokat láttam, amint elhaladtam előttük. Törtem a fejem, mely vidékére a világnak vetett ki végzetem. Földrajzból csak a Kalahári-szigeteket ismertem: úgy emlékeztem, hogy ott pingvinek vannak. De nem tudtam, hogy néz ki egy pingvin. Az egyik barlangból egyszerre borzasztó ugrással barna, hegyes fejű fenevad vetette rám magát: nyakamba harapott, hogy felordítottam. Azonnal felismertem a Bolhus Budapestus nevű állatot: még volt annyi időm, hogy a kezemben hordott 554
