A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
I. "Budapesti emlék" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
És a csalfa álbarát hátbavágásokkal felcsábított a propeller-fregatt fedélzetére. Bámulva néztem a tárgyakat, és bámészkodás közben nem vettem észre, hogy Brechmittl eltűnik oldalam mellől. Heves, éjszaki szél fújdo- gált. Megfordulva, egyszerre csak kifeszített, négyszögletes vásznat pillantottam meg, mely a kéményről lelógó madzagra volt erősítve, s melyet a szél feszesre duzzasztott ki.- Felhúzták a vitorlákat! - kiáltottam ijedten. - Itt maradtam a hajón! Egy hosszú, vékony ember állt mellettem. Azonnal megismertem a kapitányt. Kissé csodálkozva nézett rám.-A vitorlákat? - kérdezte. - Mer’ ha ezt a zsebkendőt tetszik gondolni, amit szárítani...- Kapitány úr! - vágtam közbe. - Nem látja, hogy feszíti vitorlánkat a szél?- No ja, már látom, hát persze - mondta bizonytalanul. - Tudom én, mi egy hajó! Hát igazán azt tetszik gondolni, hogy ez egy vitorla?- T ermészetesen.-Akkor jó - kiáltott, és büszkén vágta ki mellét. - ‘Sz én is mindig azt mondom, de nem hiszik. Parolát, fiatal barátom. Vén tengeri medve üdvözli ifjú kartársát. Ön megért engem. Igyunk egy pohár bagót, és maradj itt, fiatal fóka, tudod mit, nem is kell fizetned az ötvast. Hollá, hollá, fel a vitorlákkal, ki a vízre, a vízre! És karjára kapva, nagyokat táncolt örömében. Közben erős füttyentés hallszott, és a hajó megindult. A kapitány rumot hozatott, és leülve a fedélzeten, régi viselt dolgairól mesélt nekem, hajótörésekről, viharokról, hajókról: - borzongva hallgattam elbeszélését. így utaztunk sokáig a part hosszában, azután beljebb merészkedtünk. A kapitány azonban kissé sokat talált inni a rumból, s este, mikor elváltunk, a lépcsőn lefelé menet egyszerre éles rázkódás rántott ki szobámból. Felugrottam, és lerohantam a fülkébe, ahol elterülve láttam feküdni a kapitányt.- Mi az? - kiáltottam rémülten.- Bevertem a fejem - nyögte ő -, léket vertem ebbe a koszos fejembe.- Léket? - kiáltottam rémülten. - De hiszen akkor süllyedünk. Bután nézett rám.- Gondolja? - kérdezte.- Hát nem tudja, kapitány úr, hogy ha a hajó valahol léket kap, akkor elsüllyed?-Akkor is, ha a kapitány kapja a léket?-A kapitány és a hajó: egy. Gondolkozott. 552
