A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

I. "Budapesti emlék" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

hajtotta az atyai háztól. Hajósinassá lett, de a balsors átvitte őt Budára, ahol a Lukács fürdőbe került, és most tyúkszemvágói rabszolgaságban sínylődik. Boldogtalan fivérem sorsa könnyekig lágyította atyámat: zokogva rúgott hármat a fenekembe, és kért, hogy térjek a jó útra. Megígértem neki, és néhány napig igyekeztem elfojtani magamban a rossz gerjedelmeket. De természetünkön nem tehetünk erőszakot. Nekem is csak alkalomra volt szükségem, hogy vágyaim újult erővel törjenek ki be­lőlem ismét, és ez az alkalom nem váratott magára soká. II. fejezet (Melyben bemifoglaltatik, mint hagyta el szülői házát a fiatal Krausz, s mint ismerkedett mega propeller-kapitánnyal, és a hajótörés.) Egy napon lejött az emeletről Brechmittl, s ekként szólított meg: — Te srác, gyere stülni. (»Stülni« óportugál nyelven-járkálni, járni, járókáim, járadozni. Ballagi, Nagy Szótár.) Kisétáltunk a Dob utcába, ahol azután a fiatal Brechmittl elmondta, hogy le akar menni a Duna-partra, ahová tudja az egyenes utat. Bennem egyszerre feltámadt régi ábrándom, melyet Brechmittl hajhúzással és fülci- bálással még csak jobban szított. Nem tudtam ellenállni részint a vágynak, hogy álmaim tárgyát, a nyílt vizet végre megláthatom; részint pedig Brechmittl mancsának, mellyel elöl a hajamat fogta. (»Manes« óportugál nyelven: Manche, manches, csatorna, csatornázni, csatorázni, csatákozni, csatos cipővel lóbálni, lófrálni, lóbak. Átvitt értelem­ben: erdei nyünyüke, papi gefrence, valakivel gefrencét ugratni, becsapni; gőzturbina. Ballagi, Nagy Szótár.) Elhatároztam, hogy elhagyom szülői házamat: ifjú, bohó fejjel belerohan­tam a világba. Vajh sokszor megbántam azután, mindenki a maga szerencsé­jének kovácsa, más kárán tanul az okos, tiszteld életedet, hogy hosszú apád és anyád legyen a földön. Nagy kóborlások után végre leértünk a Dana-partra, és én megpillant­hattam a végtelen, tajtékos vizet, melyet azonban inkább találtam tajtékos­nak, mint végtelennek. Lent a hajóállomáson nagy sürgés-forgás volt, a kar­csú, héttonnás propeller-fregatt ott himbálódzott már láncain.- Jerünk a fedélzetre - mondotta nekem Brechmittl -, most még nem kell fizetni, aztán gyorsan leszaladunk, mielőtt megindul. 551

Next

/
Thumbnails
Contents