Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)
A realizmustól az elképzelt városig: Epepe - Viniczay Zsuzsanna: Az újra-(nem)-olvasás hagyománya: Epepe
„motyogás”, „vartyogás”, 6 „szinte tagolatlan dödögés”,67 nem változik. Hiszen akkor Budainak nemcsak azt kellene kiderítenie, hogy hol van, és utána kidolgoznia a hazatérés módját,68 hanem önmagát is kockára tennie a megértés játékában. Pedig a Város tükröt is tart elé. A „véletlenszerűen” megvásárolt novelláskötet borítóján szereplő fényképhez vissza-visszatérve döbben rá, hogy „a kép őhozzá hasonlít. Hát ezért találta rokonszenvesnek, s választotta ki éppen e kötetet a sok ezer közül? Ez tetszett meg neki úgy, a saját arca?”69 Ha a nyelv a meg nem értés terepe, az én sem tételezheti magát szubsztanciaként, a világ stabil kint- és meglevőségé- nek megnyugtató bizonyossága sem tartható fenn. A szobát díszítő tájképet nézegetve merül fel Budaiban, hogy a „világosak az ő képzeletében létezik?” 0 Várjuk, mikor mutatkozik meg a pozitivista nyelvészet kutatási tárgyaként megragadott nyelv-definíció szűkössége. Meg is találjuk a Naplóban az ideillő, célzatosan keresett részletet: „Keveslem a szavakat írás közben.”71 Mégsem arról van szó, amit a játékba hozás megkönnyítésének érdekében keresünk, sőt: „Csak, csupa, ez, az, ide, oda, tud, hisz, lát, néz, gondol, mindig, újra - és mindig újra ezekre kényszerű 1-fa- nyalodik az ember, ha nem akar (akar!) se keresetten írni se népieskedni. De jó volna új szavakat gyártani, s rögtön el is fogadtatni! Pedig rólam azt szokták mondani, hogy 66 Uo. 11. old. 67 Uo. 18. old. 68 Uo. 97. old. 69 Uo. 189. old. ró Uo. 192. old. az egyik nagy erejű prózaíró, széles nyelvi 72 bázis és így tovább - nekem mégis szűk”. A világ, a nyelv és az én határainak pillanatnyi elmosódásai tehát nem ingatják meg a nyelv — mint valamely nélkülözhető, megkerülhető kommunikációs csatorna - a szövegszerveződésben alapvető felfogását: adott esetben a nyelviség, illetve a nyelvi különbség negligálható, az én és a világ egységként transzcendálódik az Epepe unió mystica-jeleneteiben. Az egyik ilyen par excellence tapasztalat a regényben a szerelem, amikor a kölcsönös megértés az akadályként megtapasztalt nyelviség ellenére mintha mégis létrejönne,73 majd visszavonatik, végül maga a visszavonás is töröltetik: „-Te érted?- Érted - felelte amaz.- Érted?- Érted.- Nem igaz, nem érted!- Érted - ismételte egyre. [••.] A saját durvaságától megbódult, agya elborult: tenyerével meglegyintette Pepe állát. Ám az most is csak ugyanazt az egy szót motyogta:- Érted, erted.”74 Azt mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy Karinthy Ferenc semmiképpen nem oldja fel az (anyanyelvi) idegenséget olyan totális ponyvaegyszerűséggel, mint pl. Remarque A Diadalív árnyékában. A másság 71 Karinthy Ferenc, 1993.1. k. 1967-1969.127. old. (1967.12.05.) n Uo. 1. k. 1967-1969.127. old. (1967.12. 05.) 73 Karinthy Ferenc, 1979.196-199. old. 74 Uo. 200-201. old. 415
