Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)

Forradalmak kora - Vörös Boldizsár: Forradalom a műalkotásban – műalkotás a forradalomban

tek ott, ahol álltok - folytassátok munkátokat, műhelyben és vidéken, mindenki a maga mesterségét.”42

Míg a polgári forradalom hónapjaiban Karinthy nyíltan kifejthette az új rendszerrel kapcsolatos kétségeit, bíráló észrevételeit, a Tanácsköztársaság idején erre már nem volt módja. Az író ekkoriban jórészt régebbi munkáit jelentette meg újra. Ám a diktatúráról kialakított véleményét, szűkebb társaságban — a kommunista Kelen Jolán visszaemlékezései szerint - egy alkalommal a következőképpen foglalta össze:

„Azt mondta:-Tudom, hogy úgysem közlik, de írtam egy karcolatot a Tanácsköztársaságról. Elmesélem:

»Az emberek felháborodtak azon, hogy a villamosban némelyek ülnek, mások meg állni kényszerülnek, pedig ugyanannyi viteldíjat fizetnek. Erre csináltak egy nagy villamost, amelyben mindenki állt. így tettek eleget a szociális igazságnak.

Ebben a villamosban - folytatta Karinthy- minden szép volt, minden jó volt. Egy baja volt csak: nem járt.«

42 Karinthy Frigyes: Igen, vagy nem. Pesti Napló, 1919. március 2. 6. old.

43 Kelen Jolán: Eliramlik az élet... Kossuth, Budapest, 1976.146-147. old. A karcolat egy variánsa a Borsszem Jankó 1919. augusztus 31-i számában is olvasható: „Karinthy allegóriákban beszélt és így próbált ellenforradalmároskodni. Prófétai hangon szólt:- Én, Karinthy próféta mondom pedig néktek. Vala egy vonat, melyen némelyek bársonyülésen ültek, némelyek tapadón, mások ál Itak vala szorongva a folyosón, sőt voltak olyanok is, akik a lépcsőkön lógtak. De ez a vonat ment vala. Értitek, atyámfiai, ez a vonat ment. Vigyázzatok, ne csináljatok most egy olyan vonatot, melyen nincsen különbség a

Miután ezt ilyen szépen elmondotta, odaült a zongorához és belekezdett a »Hallod-e te, körösi lány«... eljátszásához. A dal közepén azonban egyszerre átváltott az In- ternacionáléra.”43

A Vérmező-költeményében a forradalommal nem rokonszenvező írót tehát 1918-1919 magyarországi társadalmi-politikai átalakulásai sem ragadták magukkal - Martinoviccsal foglalkozó drámai jelenetét azonban mégis ekkor, egy forradalmi rendszer legfontosabb ünnepén mutatták be, ráadásul a diktatúra fővárosában.44 Karinthy költeményét - minden bizonnyal ismerve az 1913-as drámai jelenet koncepcióját45 - a Madách Színházban Gaál Béla állította színpadra (ő játszotta Martinovics szerepét is), a zenét Buttykay Ákos írta hozzá.46 Bár A ferencesapát című alkotás alapötlete (a szerzetesek idézik fel a magyar jakobinusok történetét) megmaradt, az 1919-es színpadra állításnál nem egy új megoldás alkalmazására is sor került: így az 1913-as jelenetbeli 4 figurához képest ekkor Gaál megnövelte a szereplők számát, mozgalmasabbá téve ezzel az előadást. A tanácsköztársasági előadás

helyek közt, melyen mindenkinek egyforma ülőhelye van, de a vonat nem megy, hanem áll... Bizony, mondom néktek..." Gosztonyi Ádám:

Hogy is volt csak? Borsszem Jankó, 1919. augusztus 31.12. old.

44 Budapest korabeli jelentőségéről Id. pl. Hajdú Tibor: A Magyarországi Tanácsköztársaság.

Kossuth, Budapest, 1969. 84. old.; Vörös, 2000. 144-172. old.

45 Vő. ehhez: Dobos András I. m. 74. old.

46 Karinthy Frigyes: Vérmező. Drámai költemény. Színházi Élet, 1919. július 6-12. 22-24. old. Ld. még: Madách Szinház. Magyar Szinpad, 1919. május 1.6. old.

328