Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)
Nagyvárosi kísértések és a 20. század démonai - Perényi Roland: Béla bátyámtól Böhm Tiborig, avagy egy Karinthy rokon bűnözői karrierje
a védelem is számos indítványt tett. „A kir. ítélőtábla azonban az itt felsorolt összes bizonyítási indítványok és kérelmek teljesítését megtagadta, mert a tényállást már minden irányban kellően felderítve látja, de egyébként is a bizonyítani kívánt ténykörülmények a jelen ügy érdemi elbírálása szempontjából merőben lényegtelenek, s ehhez képest a bizonyításnak a közvádló és védők részéről a fentebb megjelölt irányban való újabb felvétele céltalan és felesleges, s csakis az ügy befejezésének jelentékeny késleltetését eredményezné.”26 Ennek ellenére a másodfokú ítélet mégis kedvezőtlen volt a vádlottak számára. Az ártatlanságuk mellett szóló bizonyítékokat és tanúvallomásokat jórészt figyelmen kívül hagyták. így például azt a tényt, hogy két írásszakértő is megállapította, hogy a csekkeken szereplő aláírások egyik vádlottól sem származnak, azzal utasította el a bíróság, hogy „a megfelelő intelligenciával bíró vádlottak kellő ügyességgel és jártassággal rendelkeznek arra, hogy írásaikat a körülményeknek megfelelően megváltoztassák.”27 Végül mindkettőjüket bűnösnek találták az ügyben (a bűnpártolással vádoltakkal a má26 BFL VII.5.C 12275/1925. A Budapesti Királyi ítélőtábla ítélete, 1931. február 13.3. p. Itt érdemes egy rövid kitérőt tenni Böhm Aranka szerepével kapcsolatban, Déry Tibor, aki egy ideig Aranka szeretője volt, például A halál takarítónője a színpadon címmel megjelent naplójegyzeteiben leírja, hogyan használta fel kettejük szerelmi viszonyában öccsét, Találkáik telefonos megbeszélése során például úgy beszélt Déryvel, Tibornak szólítva őt, mintha az öccse lenne, máskor pedig éppenséggel féltékennyé akarta őt tenni azzal az ügyésszel, akihez gyakran járt, hogy öccse érdekében elérjen nála valamit. Déry Tibor: A halál sodfokú vizsgálat nem foglalkozott), Böhm esetében az éppen akkor töltött dologházi őrizetet hosszabbították meg háromról hat évre, Salgó Béla pedig két év fegyházat kapott, amelyből egy évet a vizsgálati fogságban letöltöttnek tekintettek. A kabátlopás Béla nem sokkal az „assignata-ügy” után ismét bajba keveredik: egy Népszínház utcai mulató ruhatárában tetten érik, ahogy egy télikabát zsebében kutakodik. Hiába hivatkozik arra, hogy az ő kabátja is így néz ki, a kabát tulajdonosa rendőrt hív, így Béla ismét a hatóságok vendégszeretetét élvezi. Cini azonban ártatlannak gondolja Bélái ebben az ügyben, s el sem tudja képzelni, hogy képes lenne ilyesmire: „Nem az ő stílusa volt holmi hitvány kis zsebtolvajként kabátokba nyúlkálni: mindig lenézte az ilyen piszlicsári, tisztátalan, nem elegáns munkát.”28 A kabátlopás azonban a korábban elkövetett bűntettek miatt veszélyes üggyé vált Béla számára. Az ügyészség példát akart rajta takarítónője. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939. S. a. r.: Botka Ferenc. PIM, Budapest, 2004. 216. old. Karinthy Márton is megörökít egy történetet Aranka és egy rendőrtanácsos kapcsolatáról. Eszerint Aranka „hódítási képességét" a rendőrségen kamatoztatta: levette a rendőrtanácsost a lábáról, minek eredményeként „Tibort néhány nap múlva csakugyan elengedték a fogdából.” Vö. Karinthy Márton: Ördöggörcs. Utazás Karinthyába. Ulpius-ház, Budapest, 2003.1. k. 152. old. 27 BFL VII.5.c 12275/1925. A Budapesti Királyi ítélőtábla ítélete, 1931. február 13. 6. old. 28 Karinthy Ferenc, 2001.153. old. 286
