Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)

Nagyvárosi kísértések és a 20. század démonai - Perényi Roland: Béla bátyámtól Böhm Tiborig, avagy egy Karinthy rokon bűnözői karrierje

mintegy belülről bomlasztva a polgári tár­sadalmat, külön kihívást jelentenek a bűnüldöző szervek számára, hiszen sokkal nehezebb felismerni a jólöltözött külső mögött rejtőző bűnözőt, mint a hétközna­pi, „utcai” gonosztevőt. Az intellektuális bűntettek kérdése kü­lönös hangsúlyt kapott az első világháború utáni időszak kriminológiai diskurzusában. A vereséggel járó rossz gazdasági helyzet, valamint a háborút követő forradalmakkal járó erkölcsi „elvadulás” - legalábbis így látták a két világháború között a bűnözést elemző statisztikusok és kriminológusok - általában a vagyon elleni, és különösen a gazdasági jellegű, jól kitervelt intellektuá­lis bűncselekmények növekedését ered­ményezte. Az 1909 és 1925 közötti bűn­ügyi statisztikákat elemző Pálosi Ervin kimutatta például, hogy az 1920-24 közöt­ti időszakban a vagyon ellen elkövetett bűncselekmények száma a „boldog béke­idők” időszakának hasonló adataihoz ké­pest sokszorosára növekedett. Pálosi külön hangsúlyozza azon elkövetők számának szaporodását, „akik a szilárd gazdasági po­zícióért folyó harcban (...) nem riadnak vissza különböző vagyonelleni bűncselek­mények és pedig főleg úgynevezett intel­lektuális bűncselekmények elkövetésétől, amelyeket hidegvérrel és a leghihetetle­nebb fondorlattal néha éveken át készíte­nek elő.”8 Pálosi ugyanakkor konkrét társa­dalmi csoportokhoz, foglalkozási ágakhoz köti az intellektuális bűncselekmények el­követőit. Míg a „műveletlen és kevésbé a Pálosi Ervin: Budapest kriminalitása és moralitása az 1909-1925. években. Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala, Budapest, 1927.48. old. raffinált elemek, akiknek sem megfelelő tudásuk, sem megfelelő fellépésük és kül­sejük nincsen még ahhoz, hogy áldozatai­kat fondorlattal félrevezessék”, elsősorban lopással próbálkoznak, addig az „intellek­tuális, az ipari és kereskedelmi pályákon tevékenykedő egyedek a csalás mindenféle válfaját kultiválják.”9 Ráadásul az intellektuális bűncselekmé­nyek elkövetői közt is egyre több olyan em­ber található, aki már nem alkalmi tettes­ként nyúl törvénytelen eszközökhöz, ha­nem visszaesővé válik. Ezek után már nem is lepődünk meg, ha a korszak statisztikái­ban azt látjuk, hogy a Budapest területén előzetes letartóztatásba helyezetteknél az 1920-as évek elejére korábban nem látott mértékben megnő a „magasabb műveltsé- gűek” (sajnos a statisztika nem ad több támpontot e kategória értelmezésére) ará­nya, még a „rovott múltúak”, azaz a koráb­ban már letartóztatásban volt egyének kö­rében is.10 Pálosi ennek ellenére optimista, szerinte a politikai és gazdasági konszolidá­ció egy évtizeden belül helyreállíthatja a „statusquót azokban a viszonylatokban, amelyek terén a háború és a forradalmak, valamint az infláció folyamán rosszabbodás állott be és állandósíthatja az elért és nagy áron vásárolt javulást, mely több irányban el nem vitatható.”11 Kiemelten foglalkozik az ilyen típusú bűncselekményekkel a korszak teljes kri­minológiai tudását összefoglaló, Turcsányi Gyula szerkesztésében 1929-ben megje­lent A modern bűnözés című, két könyvből 9 Uo. 46. old. 10 Uo. 56. old. h Uo. 48. old. 275

Next

/
Thumbnails
Contents