Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)

Nagyvárosi kísértések és a 20. század démonai - Perényi Roland: Béla bátyámtól Böhm Tiborig, avagy egy Karinthy rokon bűnözői karrierje

álló tanulmánykötet is.12 Eszerint is a hábo­rú utáni összeomlás és az ezzel kapcsolatos „felfordult világ” az intellektuális bűncse­lekmények elsődleges okozója. De vajon mit értünk intellektuális bűncselekmény alatt, hol húzhatjuk meg a határt „értel­miségi” és „normál” bűntett között? A korszak kriminológiai szakirodalma kétféle támpontot ad a kérdés megválaszo­lásához. Egyrészt konkrétan felsorolja azo­kat a bűntípusokat, amelyek intellektuális bűncselekménynek minősülnek; A modern bűnözés szerint például intellektuálisnak mi­nősül a „csalás, sikkasztás, zártörés, hűtlen kezelés, csalárd és vétkes bukás, okiratha­misítás, községi és orvosi bizonyítványok hamisítása, pénzhamisítás, vagyonrongálás, jogtalan elsajátítás, orgazdaság, hivatali és ügyvédi bűntett”,13 de ide sorolják az árdrá­gítást, a tőzsdei csalásokat és a hamiskártyá­zást is. A felsorolásból jól látszik, hogy szinte mindegyik intellektuálisnak minősülő bűn­cselekmény-típus valamilyen magasabb fokú képzettséghez vagy éppen a magasabb kvalifikációval járó foglalkozáshoz kapcsoló­dik. Az intellektuális bűnözés meghatározá­sakor tehát az elkövető „fehérgalléros” szár­mazása is fontos támpontként szolgált. így tehát nem pusztán maga az elkövetett bűn­típus, hanem az elkövető foglalkozása, illet­ve társadalmi pozíciója együtt határozza meg intellektuális bűnözői mivoltát. Böhm Tibor életútjának bűnözéssel tar­kított szakasza - amely a legtöbb intellektu­ális és nem intellektuális bűnözőhöz hason­lóan fiatalkorára, 20-as és 40-es éveire kor­látozódik - lehetőséget ad arra, hogy egy­12 Turcsányi Gyula: A modern bűnözés. Rozsnyai Károly, Budapest, 1929. részt megvizsgáljuk az intellektuális bűnöző kriminológiai konstrukciójának a hatását a bírói gyakorlatra, másrészt a konkrét eseten keresztül rámutathatunk e felfogás gyengé­ire is, s végül felkínálja annak lehetőségét, hogy a fellelhető nyomok, apró megjegyzé­sek alapján felvázoljuk a Karinthy család kri­minológiai családfáját is. Egy bűnözői karrier kezdete Karinthy Ferenc elbeszélése szerint nagy­bátyja rossz tanuló volt, a hetedik osztály­ban elcsapták a gimnáziumból. Ezt követő­en egy szállítmányozási céghez került, ahol a postázást bízták rá. O azonban bélyeg nélkül küldte ki a leveleket, a bélyegeket pedig elsikkasztotta. Az ügyet Béla csak azért úszta meg komolyabb büntetés nél­kül, mert édesapja kifizette az okozott kárt, és rábírta a céget arra, hogy vonja vissza a feljelentést. Ezután külföldön pró­bált megélni - hamiskártyázásból. Ebben az időszakban gyakran tűnt el hosszabb-rö- videbb időre a család szeme elől. Böhm Tibor első, levéltári adatokkal is alátámasztható ügyéről közvetetten érte­sülünk. A Budapesti Királyi Büntetőtör­vényszék 1920. június 9-én hozott ítéletet Mezei Ernő 29 éves banktisztviselő ellen magánokirat-hamisítás ügyében. A vád sze­rint Mezei több alkalommal is hozzásegí­tette a szökésben lévő Böhmöt ahhoz, hogy csalással pénzhez jusson. A vizsgálatból ki­derül, hogy Böhm 1919. január 9. és márci­us 13. között öt alkalommal a Magyar Alta­13 Uo. 63. old. 276

Next

/
Thumbnails
Contents