Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)

Nagyvárosi kísértések és a 20. század démonai - Borgos Anna: "Az irodalom vetélytársa". Karinthyné Böhm Aranka

- Nem illik. Úriember nem csap lármát a feketéjével. Neveletlen kamasz! - Kérem, hagyjon békében! Különben is hazudik, mert egyáltalán nem szürcsöltem. - Nem? [...] Csak annyira, hogy mindenki magát nézte. Az emberek már undorodnak, ha magát látják. [...] - Gazember! - lihegte apám. - Ne keltsen feltűnést! - Szokása szerint egészen kivörösödött a dühtől, fejében szúrást érzett. [...] [Anyám] az asztalon lévő pohár vizeket kezdte apám ölébe önteni, és azután mindegyiket összetörte a földön. Apám tajtékozva rohant a szobájába. Leült a díványra, cigarettára gyújtott, gondolkozni próbált. [...] Közben érezte, hogy a jobb lábán kibomlik a cipőfűzője. Lehajolt, hogy megigazítsa. Eközben elszédült. Különös, magas kiáltást hallatott, és lebukott a földre. [...] - Exitált. Úgy látszik, apoplexia. Igen. - Anyám először siKarinthy Frigyes temetésén 1938

„ Tizenhat évi együttélésük idején soha, egyetlenegyszer sem tegezték egymást. ”

263