Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)

Nagyvárosi kísértések és a 20. század démonai - Borgos Anna: "Az irodalom vetélytársa". Karinthyné Böhm Aranka

neki is. De nem ártana, ha te beszélnél vele személyesen. Mondd meg neki, hogy Pes­ten és Bécsben dolgoztam elmeklinikán, el­meorvos vagyok, jól beszélek angolul, néme­tül és franciául. Sajnos a pszichoanalízist abba kellett hagynom a Frici betegsége mi­att, körülbelül 4 hónapig csináltam, és most olyan az anyagi helyzet, hogy nincs az én taníttatásomra havi 400-500 shilling, amire feltétlenül szükségem van, ha Bécs­ben élek. Egy ilyen nagy tervre, mint New York, meg tudom főzni a Gombát, de Bécs- re nem. Igazán, csak az öngyilkossággal egyenértékű privát mamuska élet marad számomra, ha nem mehetek ki, mert még ingyen se engednek dolgozni a klinikán. [...] Frici e percben Kosztolányi Ilona könyvét olvassa Kosztolányiról. Fantaszti­kusan jó, megpukkadok az irigységtől, ko­moly, nagy írás. Ezt se hittük volna.”78 Karinthy halála Karinthy betegségének kezdete idején, 1936-ban Aranka Bécsben dolgozik a Pötzl-klinikán. Amint erről Karinthy az Utazás a koponyám körülben is beszámol, agydaganatát Otto Pötzl diagnosztizálja. Aranka asszisztál, aggódik, gondoskodik, és ahol lehet, hangsúlyozza saját szerepét. „Onagysága szobát vett ki a Cosmopo­litan Panzió-ban a Nybro-Gatanon. Tíz óra felé naponta bejött a kórházba, és késő dél­utánig ottmaradt. [...] Mint szakmabelit, 78 Böhm Aranka levele Bergmann Terézhez, 1936. október 15. In: PIM Kézirattára, Karinthy Ferenc hagyaték, 1993/25. n. n. sz. 79 Karinthy, 2007.137. old. őnagyságát különben szívesen fogadták az orvosok: már az első nap büszkén mesélte, hogy a tanár meghívta műtétéihez, és na­gyon kedvesen magyarázott neki.”79 Kapcsolatuk utolsó, a műtét utáni két évének értékelése szempontjából sokat­mondó egy másik Bergmann Terkához írt levél. Böhm Aranka szavaiból úgy tűnik, Karinthy betegségével nyugalmasabbá, egymásra figyelőbbé, gondoskodóbbá vált a viszonyuk. Aranka felfedezte és értékelni kezdte magában a hagyományosabb, gon­doskodó társ szerepét férjéhez és gyerme­keihez való viszonyában is. „Ez az utolsó két év, ha nem is volt har­monikus, de megenyhült. Az ő betegsége hozta vagy az öregség, nehéz megállapítani, de tény, hogy nagyon egymásnak éltünk, tiszta a lelkiismeretem, soha két év alatt komolyan meg nem bántottam és meg nem szégyenítettem. Meg kell őrülni!”80 Karinthy halála ugyanakkor az emlékezők szerint mégiscsak egy „hagyományos” ve­szekedést követően következett be. Karin­thy Ferenc regényesített memoárja, mely­ben persze nyilvánvalóan erős a dramati- zálás, stilizálás, olyan forgatókönyv kereté­ben beszéli el az utolsó percek történetét, amelyben Karinthy agyvérzése egyértelmű­en az Aranka által felkorbácsolt indulatok fi­ziológiai következményeként jelenik meg: „Apám kora délutánig aludt. Úgy fájt a feje, nem is kért ebédet, csak egy csésze fe­ketekávét. Forrón itta ki, halkan hörpöl- getve. - így nem lehet inni! - szólt anyám. 80 Böhm Aranka levele Bergmann Terézhez, 1936. október 15. In: PIM Kézirattára, Karinthy Ferenc hagyaték, 1993/25. n. n. sz. 262

Next

/
Thumbnails
Contents