Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)

Nagyvárosi kísértések és a 20. század démonai - Borgos Anna: "Az irodalom vetélytársa". Karinthyné Böhm Aranka

ne, ha megérezné, hogy mennyire kell ne­kem valaki, és ez a valaki nem lehet jobb számomra, mint Maga, »Aranyvirág«.”75 1936-ban a bécsi ideg- és elmeklinikán képezte tovább magát, amelyet Otto Pötzl bécsi pszichiáter professzor vezetett. „Ott­hon vacsorázom, Cinivei január óta legény­életet élünk, édesanyja Bécsben freudiz­must tanul, és a Wagner-Jauregg klinikáján neurológiát gyakorol.”75 Analízisbejárt Pes­ten és Bécsben is, melyet Karinthy betegsé­gekor szakított félbe. Bécsi tartózkodásának egyelőre nem sikerült ottani nyomaira buk­kanni. Karinthy a jelek szerint támogatta fele­sége szakmai képződését. Bár Böhm Aran­ka Bécsből írt levelei nincsenek meg, Ka­rinthy reakciói egyrészt saját megerősítő szerepéről, másrészt arról is árulkodnak, hogy a szakmai gyakorlathoz Aranka részé­ről sok bizonytalanság, ellenérzés, görcs kapcsolódott. „Kedves Aranka, rosszul teszi, ha (mint látom) kényszernek vagy pláne »száműze­tésnek« fogja fel ottani tartózkodását. Ez se nem kényszer, se nem száműzetés, minden pillanatban azt kell éreznie, hogy önkéntes jószántából csinálja, amit csinál. Bár én vol­nék, mostani életemhez képest, effajta kényszernek vagy száműzetésnek kitéve - úgy értem, hogy csak magammal, magamért tehetnék valamit, akármely szűkös körül­mények közt. Maga azt teszi, amit jónak lát a jövő érdekében. Ha akarja, ottmarad, ha akarja (vagy nem látja előnyösnek), nem marad ott. (...] 75 Uo. 301-302. old. 76 Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül (1937). In: Uő.: Regények II. Utazás a koponyám körül. Akkord, Budapest, 2007.15. old. A továbbiakban: Nézetem szerint (objektíve) jobb volna magának tényleg kitanulni valamit, ha már belekezdett. De ez se törvény. Semmi se törvény. Semmit se kell túl görcsösen csi­nálni, se sírni, se nevetni — »laza lelki tartás«, ez az új elvem. Barátnőiről semmi újságot nem tudok mondani. Egymásról és magáról is úgy be­szélnek, mint eddig, de az »eredmény« ha­tározottan imponál nekik.” Böhm Aranka Karinthy műtétje után ál­lást keresett, ebben az anyagi kényszer, de az ambíció is hajtja; valami többet akar, mint a „privát mamuskaélet”. Kialakult egyfajta szakmai identitása, elhivatottsága, vannak tervei, de ezeket csak töredékesen valósítja meg. Amerikában élő barátnőjé­nek, Bergmann Terkának írott levelében szóba kerül a kiutazás és az ottani munka- vállalás lehetősége is, ez azonban csak Karinthy halála után valósul meg. „Próbáltam itt álláshoz jutni, lejártam a két kis piskótalúdtalpamat, de hiába. Könnyebb miniszterelnökké lenni, mint a Maviban [?] vagy obbaban [?] egy segédor­vosi álláshoz jutni. Ez nagyon elkeserít, mert azért Frici munkaképessége csök­kent, és viszont legalább ugyanannyi kell, mint azelőtt. Közben szakorvos lettem, de hiába. Szóval, drága édes Terkám, akit egy percre sem felejtettelek el, mennék Ame­rikába, rohannék, ha az az állás komoly vol­na. Az útiköltséget és a szükséges 200 Dol­lárt meg tudom szerezni. A Hollós dr.-nál érdeklődtem, nagyon dicsérte azt a dr. Lo- rándot, és ezzel a levéllel egy időileg írok Karinthy Frigyes, 2007. 77 Három levél Arankához. In: Karinthy Frigyes, 1964. 590-591. old. 261

Next

/
Thumbnails
Contents