Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)
A realizmustól az elképzelt városig: Epepe - Viniczay Zsuzsanna: Az újra-(nem)-olvasás hagyománya: Epepe
ta a dédszülőket, Karinthy Frigyest és elsősorban Karinthy Gábort, még Kertész Tamást és a család franciaországi ágát is - árnyékba borítva Karinthy Ferencet, aki Karinthy Frigyes fia, Karinthy Gábor öccse, és nem utolsó sorban Karinthy Márton apja. Sikerül neki az, ami (férfiágon legalábbis) senkinek — kimarad a mítoszból. Akinek csak története van. Aki csak negatív attribútumokkal rendelkezik, ő a nem-zseni, nem-titok: nem-mítosz. Karinthy Ferencről számos történet ismert, a családi krónikából vagy kortárs emlékezésekből; maga is írt egy történetet, pontosabban: az előbbieket megerősítőrészletező, cáfoló vagy metatextusként újraíró történetsorozatot a Naplóban. Alakja, a róla kialakítható koherens elbeszélés azonban egyre inkább elbeszélések posztmodern halmazaként diffundál. „Nem vagyok olyan »szerencsés«, mint Esterházy. A Történeti Hivatalban alig találtam apámmal kapcsolatos anyagot. Bevallom, kicsit csalódtam is: ahogy Bástya elvtárs kérdezi Bacsó Péter A tanú című filmjében: - Mi ez? Hát Bástya elvtársat már meg se akarják gyilkolni?! En már szart se érek?” Karinthy Ferenc maga is megkísérelte a családmítosz gazdagítását, igaz, kevésbé zajos sikerrel, mint Karinthy Márton, Uncle Joe című írásában. Érdekes módon ő is, mint Karinthy Márton, az apa megkerülésével a nagybácsi, a „sikeres apa sikertelen bátyja” alakjával foglalkozik. Az Ördöggörcs világában ugyanakkor, az intapusztai kórleírás felidézésében, érvényét veszti ez a szembeállítás: „[Karinthy Gábor - V. Zs.[ verseit rendszerint a társalgóban írja, a legnagyobb zajban, amiről láthatóan nem vesz tudomást. Kezében tartja öccsének a könyvét, amit nem olvas (dehogy olvasom, szó sincs róla!), hanem alátétnek használ: erre teszi a papírost, úgy írja a verset.”118 119 Karinthy Ferenc a családmítosz sziszü- phoszi feladatvállalásából is részt kér, ám nem teljesítette a maga elé tűzött életműfeladatok egyikét sem, így elmaradt az apa-, valamint a Kádár-korszak regényének megírása is. (Esetleg ez utóbbi volna mégis ■a. Napló?) „A világot megváltatlan, legalábbis változatlan nem hagyni” attitűdjét képviselve. Míg mindhárom generáció készült a nagy mű megírására, csak az utolsó, a családmítosz regénye született meg — szemben a világ enciklopédiájával és a kádárizmus vagy Karinthy Frigyes regényével. Míg azonban „nagy művei” nem születtek meg, sajátos értelmezésében Karinthy Ferenc folytatta apja életművét, átvette s hősiesen tartotta a „racionalizmus” fáklyáját az „irracionalizmus” századában. Hasonlóan az Ördöggörcs fiktív Karinthy Gábor-Naplójához, ahol a megvilágosodás szintén a felvilágosodás felfüggesztését jelenti: ,A nagy megcsa- lattatás felismerése az egyetlen élmény, amely a megvilágosodás lehetőségéhez vezethet. És nem a Ráció, ahogy Apa hitte, szegény. Az csakis a bűn, a tévelygések, a meghasonlások, a káros és kóros, a terméketlen illúziók csapdájába vezethet.”120 Az irodalom hagyományozásának kötelességéről elmélkedve írta Karinthy Ferenc, hogy ennek érdekében még szerepet is vállalna, s vezetne valamely irodalmi cso118 Uo. 2. k. 243. old. 120 Uo. 2. k. 121. old. 119 Uo. 2. k. 105. old. 423
