Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)
A realizmustól az elképzelt városig: Epepe - Viniczay Zsuzsanna: Az újra-(nem)-olvasás hagyománya: Epepe
nak a főszereplőnek a biográfiai szerzővel való azonosításán alapuló, „deiktikus” értelmezésirány számára. A „mágikus realizmus” íráskísérlete tehát nem váltotta be Karinthy Ferenc reményeit, amennyiben nem következett be eme szövegek „nemrealista” recepciója. Az Epepe mitikusként értett „mágikus realizmusának” újraolvasása is nagyrészt elmaradt eddig. Kivételt képez Fráter Zoltán elemzése, amely az Epepe ilyetén vonatkozásait kísérli meg játékba és (újra)olvasás- ba hozni, Sziszüphosz és Minótaurosz mítoszán keresztül. Fráter vitatkozik egyben a hatvanas-hetvenes évek kánonjának Karinthy Ferencet érintő besorolásával is (ami azóta sem változott): ezek szerint az Epepe pikareszk, abszurd parabola, negatív utópia, szatirikus utazási regény volna.114 Ismeret- vagy nyelvelméleti közelítése is megtartotta jelen értelmezésünkben az Epepét tőlünk idegenként. Azonban, mivel a regény maga is Epepeként (birtoklás és megragadhatatlanság közt oszcilláló idegen- ségként) viselkedett velünk szemben, mindenképpen újraolvasásra késztet. Már csak annyiból is, mint valamely tendenciózusan újra nem olvasott kánon képviselője. Aki a mítoszból kimaradt - Karinthy Ferencnek története van (?) „Ha különbözőképpen is, egymás számára mindketten nyelv nélküli emberek voltunk. Amit mond114 Fráter Zoltán I. m. 295., 300. old. 115 Schein Gábor: Lázár. Jelenkor, Pécs, 2004. 116 Gilbert, Sandra M.: Irodalmi apaság. Pompeji, tunk, nem jelentett-e többnyire egészen mást, mint amit gondoltunk, és még inkább, mint amit éreztünk, illetve amit minden bizonnyal érezniink és gondolnunk kellett, hiszen egy-egy mozdulatunk és tetteink egészen másról tanúskodtak, mint sértő, egymás önérzetét szüntelenül kikezdő szavaink, amelyekért aztán megpróbáltunk a lehetetlenségig jótállni. (...) Csak most, e könyvben szólíthatlak meg úgy, ahogyan mindig szerettelek volna. De nem azért, hogy válaszolj, hanem hogy ne lehessenek közöttünk többé se kérdések, se válaszok, amelyeket már csak én mondhatnék ki, ne legyen semmi, csak a tűz, égessen ki mindent, égessen el egy történetet, amely mindenkinek fájdalmára volt, és aztán hamvadjon el a tűz is, maradjon a puszta föld, maradjon egy üres kőlap. ”115 „...annak a ténynek, hogy a járandóságnak" vagy birtoklásnak ez az eszméje szintén beleágyazódik az apaság metaforájába, még egy következménye van erre a komplex metaforára nézve. Mert ha a szerző/atya mind szövegét, mind olvasója figyelmét bírja, egyszersmind szövege tárgyainak: azoknak a figuráknak, színhelyeknek és eseményeknek — elmeszüleményeknek - is birtokosa kell legyen, amelyek fekete-fehérbe öltöztetve, valamint bőrbe és pergamenbe pólyáivá öltenek általa testet. Azaz, miután au(k)tor, a »betűvető« ember isteni megfelelőjéhez hasonlóan egyszerre atya, mester, uralkodó és birtokos: szellemi pátriárka, legalábbis abban az értelemben, ahogyan e kifejezést a nyugati társadalmak használják. ”116 „A papa az epepéxil apapaj Foroghat a sírjában a papapa .”117 Karinthy Márton Ordöggörcs című regényének megjelenése reflektorfénybe állítot1997/4.119. old. Ford.: Hódosy Annamária, nr Karinthy Márton: Űrdöggörcs. Utazás Karinthyába. Ulpius-ház, Budapest, 2003.2. k. 393. old. 422
