Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)
A realizmustól az elképzelt városig: Epepe - Viniczay Zsuzsanna: Az újra-(nem)-olvasás hagyománya: Epepe
releváns értelmezési irány. A város itt mint a tiltásokban definiált közterek összessége áll szemben az egyén lakásával mint a relatív szabadság terével.54 A legújabb városszociológiai-kommunikációelméleti közelítés szerint a város változatlanul uralja lakóit: „egyirányú jelostrom” alá veszi a tér használóit. Pólyák Levente cikke két szembenálló elméletet s megoldási irányt vázol fel, amelyek ennek az egyoldalúságnak a feloldását tűzték ki célul. A „fehér zaj” elmélete a demokratikus, tehát a jelhasználók irányából érkező jelzések kezdeményezéseit támogatná, a „csend” elmélete pedig lecsupaszítaná a városokat, legalább időszakosan visszaszorítaná a jelek áradatát.55 M. Pogány Béla 1928-as, a Nyugatban megjelent cikke már tartalmazza azokat az alapvető gondolatokat, amelyek máig is meghatározzák mind a nagyvárosról, mind pedig a nagyvárosi irodalomról folytatott diskurzust:- „az egyén csak atomszerű szerepet tölt be az óriási egészben”;- „A mozaikból tökéletlen halmazat marad, bármily élesek, rikítók a felszín egyes színei és árnyalatai. Képein át az egész város is csupán egy nagy töredék”;- „a realizmus túlzott kultusza lesz az amerikai regény fővonása. Riporteri érdek54 Gyáni Gábor: Az utca és a szalon. A társadalmi térhasználat Budapesten 1870-1940. Új Mandátum, Budapest, 1998. 55 Pólyák Levente: A város képei. Hatalmi pozíciók a nagyvárosi környezet vizuális jelrendszerében. Épitészfórum, 2004. február 11. lődéssel tapad a valóság minden materiális megnyilvánulásához. Minden tárgy színe, szaga, anyaga érdekli, apróra érzékelteti a dolgok anyagszerűségét, házak, utcák, ruhák, kalapdíszek, gépek és ételek összetevő elemeit, de mögöttük rejlő titkokat nem érez, nem keres. Elég neki a szag, a szín, az íz, a hang s a halmazállapot. Amennyit veszít vele az élet misztikuma, bensősége és mélysége, annyit nyer friss nyerseségében, primitív realitásában és mozgásban.”56 M. Pogány Béla cikke szimptomatikusán mutatja az irodalomról folytatott gondolkodás máig neuralgikus vonásait: a „város” irodalmi toposzáról folytatott gondolkodásnak természetesen inherens és nem reflektált részét képezi a városszociológia, a pszichológia és történeti kutatás. Ám úgy tűnik, nem tudatosul a 20. század „minden egész eltörött”, „nagyvárosi elidegenedés” axiómáinak a mindennapiság interdiszciplináris kutatásában, illetve mindennek irodalmi- ságként megragadott tapasztalata, amiből az irodalmi beszédmód sajátszerűségének figyelmen kívül hagyása következik. Az Epepe és a „város” kapcsolatáról itt még annyit jegyezzünk meg, hogy Karinthy Ferenc hatvanas évekre jellemző, mimeti- kus-realista-objektivista optimizmusa alól talán a „város” az egyetlen, ami kivonja magát: „Egy város olyan nagy és összetett dohttp://archivum.epiteszforum.hu/muhely_utopia.ph p?muid=104 - Az utolsó letöltés ideje: 2009.11. 16. 56 M. Pogány Béla: Dos Passos - A nagyváros. (Manhattan transfer - Athenaeum-kiadás) Nyugat, 1928. 21. sz. (november 1.) 624-625. old. 413
