Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)

A realizmustól az elképzelt városig: Epepe - Viniczay Zsuzsanna: Az újra-(nem)-olvasás hagyománya: Epepe

log, azzal csak szubjektív viszonyunk lehet, a személyes - szigorúan személyes - élményeink alapján.”57

A nyelv és a nyelvész

Az ismeretlen Városban, ha a puszta életben maradáshoz nem kell is nyelvi megértés, a szabaduláshoz talán igen. Ezért is feszül neki annyiszor Budai-Sziszüphosz a nyelv megfejtésének.58

A hős, a nyelvész és etimológus Budai kalandja azonban teljes kudarccal végződik.59 Ám a nyelv megfejtésének nemcsak gyakorlati akadályai vannak — pl. a fonémák azonosíthatatlansága (írásjelek és beszéd alapján egyaránt), a jelentettek variációinak befoghatatlan játéka —, hanem az a gyarmatosító alapállás is, amellyel Budai a Városhoz, lakóihoz és azok nyelvéhez közelít. Budai vizsgálódásai negatív eredményeket hoznak: sem a megszólítás, sem a köszönés nem variálódik a megszokott tér-, idő-, nem-, valamint társadalmi pozíció-koordináták szerint.50 Az idegenek nyelve mereven ellenáll a megszokott — indoeurópai kiindulású - kategorizációs kísérleteknek, még személyes névmásokat sem sikerül felfedeznie: „itt tán nincsenek is személyes névmások? Elméletileg elképzelhető, hogy amolyan dajkanyelven érintkeznek egymással, mely csupán a harmadik

57 Karinthy Ferenc, 1993.1. k. 1967-1969. 358. old. (1969.01.28.)

58 Fráter Zoltán: Epepe utópiája. In: Karinthy Ferenc: Epepe. K.U.K., Budapest, 2004. 295-300. old.

59 Karinthy Ferenc, 1979.18-19. old. eo Uo. 159-161. old.

személyt ismeri [...] Ám vajon hogyan férhetnek meg egyazon városban felhőkarcolók és ez a kőkorszakbeli igeragozás?”61

Ami megfejthetetlen, az nincs is, vagy méltatlan a kutatásra. Akkor merül fel a Város nyelvének magán-, tehát nem-nyelvek egymásmellettiségeként való értelmezése, amikor kiderül, a leszállított igényű megfejtés, a szituatív alkalmazás62 sem működik: „Lehet, hogy ők se mind értik egymást, s e város lakói különböző tájszólásokon, esetleg különböző nyelveken beszélnek? Még az is megfordult [ti. Budai -V. Zs.] forróra hevük fejében: talán annyiféle nyelven, ahá- nyan vannak?” 3 Az ember, vagy nyelvfilozó- fiailag szerényebben, a civilizált ember nyelvben való létének fel nem ismerése az a hiány, ami a könyvet nyelvészeti alapozottsága ellenére, vagy éppen konkrét nyelvészeti és nyelvfilozófiai rögzítettségének folyományaképpen, a jelenből nehezen meg- szólíthatóvá teszi. A magánnyelvek feltételezését pedig olyan értelmező-válaszjelenet követi, ami a nyelvről való gondolkodás horizontját jelentősen leszűkíti: a kocsmabeszéd is magánbeszédek egymással nem érintkező halmaza.64

Pedig a másság sokasága akár szíven is üthetné: „A kutatók becslése szerint a világ nyelveinek száma majdnem háromezer - ilyen sovány ismeretek alapján ugyan melyikkel rokonítsa ezt az ittenit?”65 Ám a kezdeti attitűd, miszerint az itteni nyelv

61 Uo. 161. old.

62 Uo. 173-174. old.

63 Uo. 174. old.

64 Uo. 229-230. old.

65 Uo. 159. old.

414