Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)
A realizmustól az elképzelt városig: Epepe - Viniczay Zsuzsanna: Az újra-(nem)-olvasás hagyománya: Epepe
gyorsan, úgyszólván az ő [ti. a főhős Budai - V. Zs.] részvétele nélkül történt.”42 A kortárs értelmezés további mentőkötelet is dob a megtámadott regénynek, írójának és kiadójának: a másik meghatározó értelmezésirány a 20. századi elidegenedés felé mutat, messze el a politikailag fenyegető Magyarország-denotátumtól. Ennek mindenképpen kedvez az akkor induló Lukács-rehabilitáció: „Nem véletlen, hogy a marxista esztéták kedvenc szava mostanában az elidegenedés.”43 Az Epepe regény kiadásának nagyon is ingatag esélye végül is azon fordult meg, hogy az akkor evidensnek tekintett két értelmezésirány közül melyiket tette magáévá a kiadást fontolgató irodalompolitika: „problémák vannak a regényemmel, két előlektor olvasta, mindkettő elemezte. Kafka-után- zat, és túl konkrét: egy XXI. századi nagy metropolisba helyezi a közelmúlt magyar- • »44 eseményeit. Amennyiben a „közelmúlt eseményeinek” referencialitásában olvassuk a regényt, és a zárlatot megelőző forradalmi jelenetsort 56-tal azonosítjuk, annak leírása legalábbis ambivalenciát mutat: a szenvtelen kívülállást szánalom váltja fel. És éppen akkor, amikor Budai a pillatatnyilag megingott hatalom képviselőinek kivégzését kénytelen végignézni: „Ha volna Isten, gondolta bágyadtan, arra kérné: soha ne hagyja kihűlni szívében a szánalmat.”45 A harcok után beálló nyugalom optikája pedig véletlenszerű lázongásnak mutatja, írja át az előzményeket, 42 Karinthy Ferenc, 1979.6. old. 43 Karinthy Ferenc, 1993.1. k. 1967-1969.137. old. (1967.12. 27.) 44 Uo. 1. k. 1967-1969. 473. old. (1969.10.10.) 45 Karinthy Ferenc, 1979.261. old. visszavonva a lelkesedés azonosulását: „Lehet, hogy e mozgalmak törvényszerű velejárói vagy következményei az itteni életformának, s időnként szükségszerűen robbannak ki, és csapolják mega népességet, az indulatokat?”46 A „felejtésben” - és nem a tiltást kijátszó, emlékező utalásokban, esetleg elhallgatásban - nőhet tehát a regényzárlat a pros- peráló-falatozó városlakók képével a Kádárkorszak Magyarországának Karinthy Fe- renc-i jelképévé: „Ilyen gyorsan elfelejtették a harcaikat, a halottaikat? Hűtlenségnek, árulásnak érezte [ti. Budai - V. Zs.], s mégse tudott rajta elcsüggedni. Ahogy a gyepre heveredve falatozott, inkább derűvel és reménnyel töltötte el őt is, hogy ilyen mohón akarnak élni. Most nagyon egy volt velük, talán boldog volt.”47 Ez utóbbi értelmezés körén belül maradva pedig a szocialista nagyváros indexének foghatjuk fel azt a jelenetet, amikor Budai még pénzzel sem tud figyelmet kelteni a hivatal embereiben, lepénzelési kísérletét sajátszerű módon félreértve felváltják az átnyújtott, „legnagyobb méretű” bankjegyet.48 Ugyanakkor mégsem egyértelmű a beletörődés a konszolidációba: a Városban Budai több jelét is regisztrálja a diktatúrának. Sok az egyenruha,49 a kihallgatási jelenet az (átpolitizált), leleplező ellenbeszéd vonulatába illeszkedik,50 és a börtöntapasztalat segít az egyenruhások azonosításában: „Erről jutott eszébe, hogy ha az a néger őr ott a rendőrségen azt az egybeszabott, vitorlavá46 Uo. 267-268. old. 47 Uo. 268. old. 48 Uo. 47-48. old. 49 Uo. 61-62. old. so Uo. 79-82. old. 411
