Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)
A realizmustól az elképzelt városig: Epepe - Viniczay Zsuzsanna: Az újra-(nem)-olvasás hagyománya: Epepe
„Este bédekkereket, térképeket nézegettem. Vettünk egy Hachette útikönyvet Olaszországról. Szeretem, ki nem fogyok belőle. Ez ám a realizmus, nagyrealizmus!”8 Az Epepéb&n ezzel szemben a metrótérkép „csak a föld alatti viszonylatokat mutatta, a felszín utcáit és tereit, vagyis magát a várost nem, sehogy sem igazodhatott el rajta. És ha netán el bírta volna olvasni a megállók nevét, akkor se tud mit kezdeni velük, hová-miképp elhelyezni őket a csupa ismeretlen, nagy, süket semmiben.”9 Mély és felszín téroppozíciójának lényeg-jelenség polarizációként való értelmezésében ez a térkép a „keleti blokk”, kitüntetetten Budapest fölérendelt pozícióját támogatja (a regényt csakis itt lehetett megírni - állítja Karinthy Ferenc), ugyanakkor meg is ingatják a térkép-realizmus ideáljában sűrítetten ábrázolt-ábrázolandó felszín tényei: „lokalizál- hatatlanok” maradnak. Az írás gyakorlata az Epepe kapcsán sem változik: hozzáolvasás, szakértőkkel folytatott konzultációk, célzatos tapasztalatgyűjtés kísérik az írást. Karinthy Ferenc a megfelelő jelenetek megírása előtt kilátogat a Vágóhídra, majd az Állatkertbe.0 Világa a mű körül forog - bármivel és bárkivel találkozik, azt keresi, jó lesz-e a regényhez.11 Beléköltözik: „nekem most az az otthonom, ahol a céduláim, kéziratom, írógépem velem vannak - nekem most ez a regény az 8 Uo. 1. k. 1967-1969.119. old. (1967.11.18.); illetve Karinthy Ferenc: A térkép dicsérete. In: Uő,: Szabad rablás. Karcolatok. Szépirodalmi, Budapest, 1983. 314-315. old. A továbbiakban: Karinthy Ferenc, 1983. 9 Karinthy Ferenc: Epepe. Szépirodalmi, Budapest, 1979. 30. old. A továbbiakban: Karinthy Ferenc, otthonom, a hazám.”12 Nemcsak beléköltözik, a regény teremtettként uraltnak hitt világa őt magát is elnyeléssel fenyegeti: „Nem magamról mintáztam Budait, hanem én kezdek átváltozni egyre inkább Budaivá. Már velem történik, az, ami vele az Epepe városban, én töröm a fejem, hogyan és miként szabaduljak, én leszek szerelmes Pepibe.”13 Az Epepéhez a kortárs recepcióban s a referenciális epikaolvasás paradigmájában maradva később is több, ám mindenütt határozott denotátum rendelődik hozzá. A kortárs recepcióban a hatvanas évek jellemző, epikai típusai közül (tényirodalom, a groteszk-abszurd regények, parabolák és korszakregények) mentén az E.pepe az „abszurd” kategóriába soroltatik be, melynek jelentettje valamely atomizáltság 20. századi nagyvárosi tapasztalata. Kulcsár Szabó Ernőnek a 45 utáni magyar irodalommal foglalkozó könyve egészen más paradigmában folytatja vizsgálódásait: a hatvanas években a hivatalos propagandairodalom, illetve az éppígy átpolitizált ellenbeszéd, az újnépiesség képviseleti és az Üjhold körének a személyiségválság recipiálásán túli megszólalásmódjait különbözteti meg. Eszerint pedig a regény az első kategória két, a (könyvben a továbbiakban nem tárgyalt) pólusa között oszcillál, s ilyenként a hagyomány paradigmatikus újraolvasásából 1979. 10 Karinthy Ferenc, 1993.1. k. 112. (1967.10. 30.); 117. old. (1967.11.09.) 11 Uo. 1. k. 1967-1969. 7. old. (1967. 01.06.) 12 Uo. 1. k. 1967-1969.14. old. (1967. 02. 02.) 13 Uo. 1. k. 1967-1969. 209. old. (1968. 05.06.) 405
