Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)

A realizmustól az elképzelt városig: Epepe - Borbás Andrea: Lágymányosi szív

„ S érdemes-c úgy élni, hogy az ember nem sétálhat át a Lánch ído n a Vízivárosba, vagy a Ferenc József hídon a Lágymányosra? ”1

Lágymányosi

szív

BORBÁS ANDREA

A költői városképek gyakori szereplői irodalmunknak. „Kétszáz év óta minden magyar író bonyodalmas lelki viszonyt folytat Budapesttel” - fogalmaz Vargha Balázs, aki kötetbe gyűjtötte és kommentálta íróink, költőink Budapestről szóló sorait.2 Az ebben a kötetben éppen nem szereplő Karinthy Ferenc műveiben egy városrész, nevezetesen a Lágymányos, feltűnő gyakorisággal jelenik meg. Az irodalomtudomány regionalizmusnak nevezi a „hangsúlyozottan valamely kisebb tájegység jellegzetességeit bemutató” irodalmat, mely önálló irányzatként a 19. század második felében jelent meg, s amelynek „létrejötte a szű- kebb környezet autonómiáját megvédeni kívánó szándéknak köszönhető [...]”. Jól ismert íróknál, Thomas Hardynál, William Faulknernél, John Steinbecknél vagy Selma Lagerlöfnél például a regionalizmus természetesen járulékos elem csupán, mindössze annyit jelent, hogy „[...] műveik egy földrajzilag jól körülhatárolható térségben játszódnak, annak sajátosságait tárják fel [...]”. Ez a fajta regionalizmus a magyar irodalomban is jelen van, a Szeged környéki táj például igen erőteljesen jelenik meg Móra Ferenc, Juhász Gyula, Tömörkény István vagy Temesi Ferenc írásai1 Karinthy Ferenc: Egyetem. In: Uö, : Baracklekvár és más történetek. K.u.K., Budapest, 2001. 62. old.

A továbbiakban: Karinthy Ferenc, 2001.

2 Vargha Balázs: „Állok Dunánk szélén, a pesti parton..."Tankönyvkiadó, Budapest, 1984. 7. old.

383