Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)

A realizmustól az elképzelt városig: Epepe - Borbás Andrea: Lágymányosi szív

ban.3 Budapest pedig majd minden írónk, költőnk műveiben ábrázolást nyer, gondoljunk csak Gvadányi József A peleskei nótárius, Csokonai Vitéz Mihály Próbálkozások Pesten, Berzsenyi Dániel Tündérváros, Arany János Botos és kalapos öregúr, Ady Endre Budapest éjszakája szól című műveire, vagy akár Móricz Zsigmond Csibe-novelláira, a Babits Mihály Kártyavár című regényében megjelenő Újpestre, s természetesen a dolgozatom témájául szolgáló, Karinthy Ferenc által megjelenített Lágymányosra. A regio- nalizmus ugyanis Karinthy Ferenc életművében is megkerülhetetlen. Az Epepe című regényéről elmélkedvén a következőket jegyezte fel naplójába: „Furdalt a lelkiismeret, nem lettem-e hűtlen ehhez a hagyományhoz, amikor Szeged vagy Lágymányos vagy Leányfalu, egyszóval a megfogható, a konkrét helyett egy Epepe-országról írok? [...] De igazán ott volt erős a magyar irodalom, amikor Szabadkát vagy Szekszárdot vagy Debrecent, Nagykárolyt vagy Nagyváradot vagy Ozorát vagy akár a Nagykörútat, Tabánt kellett megírni: ott verhetetlen.”4

A városok megjelenítéséről, metapoézi- séről írva, a fentebb felsorolt számos szerző mellett mindenképpen meg kell még említeni Balzac, Zola, s elsősorban Charles Baudelaire nevét. Utóbbit azért emelnénk ki külön is, hiszen A Romlás virágai címet viselő kötetének Párizsi képek című ciklusát az irodalomtörténészek joggal tartják a modern városokat megjelenítő költészet előkészítőjének: „Baudelaire-ről gyakran állítják, hogy a modern város költészetének

3 Világirodalmi Lexikon 11. k. Főszerk.: Király István.

Akadémiai, Budapest, 1989. 533. old.

4 Karinthy Ferenc: Napló. Littoria, Budapest, 1993.

1. k. 1967-1969. 385-386. old. (1969. 03.13.)

előfutára. Ha valóban az, az erre való reagálást is ő indította el, ami legjobb esetben is kétértelmű [...]”.5 E versek a magyar költészetre, elsősorban Adyra is nagy hatást gyakoroltak. (Baudelaire mellett természetesen Rimbaud városkép prózája is ihlető forrásul szolgált, Babits Mihály Kártyavárára.. mindenképpen.) A modern(izáló- dó) nagyváros mint erkölcsi fertő éppen Balzacnál, Zolánál és Baudelaire-nél vált irodalmi toposszá. Ez Karinthy Ferenc, s az ő Lágymányos-ábrázolása szempontjából azért érdekes, mert Karinthy szembemegy ezzel a hagyománnyal annyiban, hogy nála nem egy koldusokkal és kurtizánokkal telített metropolisz, hanem egy hangsúlyosan rurális táj jelenik meg. Ám az sem úgy, mint az 1930M0-es évek egyes brit szerzőinek műveiben, ahol a rurális táj eltűnése miatti aggodalom áll a középpontban. Az olyan munkák ugyanis, mint a „The Untutored Townsman’s Invasion of The Country (1946) és a The Horrors of The Country (1931) a vidéki Anglia feltételezett ősi békéjét és harmóniáját megzavaró, az autóval és a hozzátartozó üzemanyagtöltő állomásokkal, út menti házakkal és összekötő építészeti tárgyakkal tarkított táj elleni ádáz támadás szellemét ragadják meg. A panasz ugyanannyira társadalmi, mint esztétikai. Az autó által felszabadult városlakók nem ismerik a vidékhez való udvarias és hódolatteljes viszonyulásmódokat. A vidék lakói pedig ahelyett, hogy tulajdonképpen a szénagyűjtés és a házikóik bejárata előtti dohányzás szépségeivel foglalatoskodnának,

A továbbiakban: Karinthy Ferenc, 1993.

5 Hamburger, Michael: The Truth of Poetry: Tensions

in Modern Poetry from Baudelaire to 1960‘s.

Weidenteld & Nicolson, London, 1969.267. old.

384