Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)

A realizmustól az elképzelt városig: Epepe - Benda Mihály: Ki nem tér olykor vissza – avagy lágymányosi és józsefvárosi szellemidézés

szegényebb annál. De ez a szegénység csak látszólagos, mert ezek a gyerekkori visszaemlékezések, mint minden nagyvárosról szóló mű,44 megpróbálnak alakot adni annak a hatalmas alaktalan univerzumnak, amely a valóságos Budapest.

A városleírások végső formáját Karinthy szerint mindig az olvasó adja meg, aki betölti, magáévá teszi a lapokon kirajzolódó

tájat. „Ha csak annyit látok belőle — írja a Szellemidézés narrátora -, amennyit el is mond, akkor kár volt elolvasnom, semmivel sem gazdagodtam.”45 Szerinte az igazán jó leírások sokkal messzebbre visznek el minket, mint a leírtak. Csak a részleteknek kell pontosaknak lenniük, és „akkor a részletek mélyén esetleg majd felragyog, ha ugyan felragyog - az a bizonyos varázslat. ”46

44 Tadié, Jean-Yves: Le roman auXXe siècle. Pierre Belfond, Paris, 1990.128. old.

45 Karinthy Ferenc: Szellemidézés. In: Karinthy

Ferenc, 1979.156. old.

46 Karinthy Ferenc: Mese és krónika. Erki Edittel. In: Karinthy Ferenc, 1984.433. old.

382