Utazás Karinthyából Epepébe I. - Budapesti Negyed 64. (2009. nyár)

A református kollégiumtól Ferencvárosig - Lugosi András: Cipőcsokor – avagy az asszimiláció rejtélyes szálai

1804/1878-as ügyszámot viselő közjegyzői okiratot a raktárból, amely irat első mondatainak elolvasása után már világossá vált számomra, hogy minden kétséget kizáróan id. Karinthi József és Engel Karolina, azaz Karinthy Frigyes szüleinek házassági szerződését tartom a kezemben.

Benda Gyula szerint a közjegyzői iratanyagban való kutatáshoz kétféle módszert lehet alkalmazni. Az egy forrástípusba sorolható összes iratot választjuk ki az adott közjegyző iratanyagából (pl. házassági szerződések, végrendeletek, hagyatéki ügyek stb.) és azt elemezzük kvantitatív módszerrel, vagy egyénekre, családokra keresünk.45 Az egyetlen családra történő keresés azonban csak akkor hatékony, ha az ügykönyvekben gyakran előforduló neveket próbáljuk meg nyomon követni, és a felbukkanó töredékpillanatokat (házasság, halál stb.) gyúrjuk össze életúttá, család- történetté, elbeszéléssé. Ha azonban nem magukból az ügykönyvekből vesszük a neveket és családokat, amelyeket keresünk, akkor meglehetősen kis hatékonysággal tudunk csak kutatni. Éppen egy ilyen alacsonyhatékonyságú kutatást kockáztattam meg a Karinthyak esetében, de mivel szerencsém volt, fáradozásaim mégsem voltak teljesen hiábavalók. Az okirat magyar nyelven írt, bevezető részéből kiderült, hogy sem a vőlegény, sem a mennyasszony nem a VII. kerületben lakott a házasság-, illetve a házassági szerződés megkötésének idején. De még csak nem is a VI. kerületben, mert id. Karinthi a IV., Kishíd utca 3. sz.

45 Benda/, m. 59. old.

46 Előbbit Türr István utcának, utóbbit Vörösmarty térnek hívják ma.

alatt, míg jövendőbelije az V. kerületi Gizella téren található Haas-palotában.46 Semmilyen kutatásban sem pótolja a kutatók szorgalma a sikerhez nélkülözhetetlen szerencsét. Erre példa ennek az V. kerületi mennyasszonynak és IV. kerületi vőlegényének az esete, akik egy VI. kerületi közjegyzőnél kötöttek házassági szerződést.

A dokumentum magyar nyelvű, bevezető részéből az derül ki, hogy az ügylet létrejötténél öten voltak jelen: Karinthi József, ódon-könyvkereskedő és Engel Lina, magánzó, mint érdekelt felek, Franki Mór, magánzó és Spitzer Lipót, ügynök, mindketten lipótvárosi polgárok (Nagykorona u. 3., illetve Váczi körút 4. sz. alatti lakosok), mint ügyleti tanúk, valamint maga Weiser Károly közjegyző. Ezt követi a tulajdonképpeni házassági szerződés, amely már német nyelven íródott, és egyetlenegy bevezető mondatból és 7 pontból áll.

A bevezető megállapítja, hogy Karinthi József és Engel Lina, akik a mai napon (1878. december 1-jén) fognak házasságot kötni, az alábbiak szerint kívánják rendezni házasságuk vagyoni jogait. Az első pont arról rendelkezett, hogy a feleség saját szerzésű 1500 Ft-os készpénzvagyonát, mint hozományt, és a mellékelt leltárban megnevezett ingóságokat mint kelengyét hozza be a házasságba, de mindezek felett a továbbiakban is megőrzi tulajdonjogát. A férj elimerte, hogy mindezeket kezelésbe és megőrzésre átvette, és teljes felelősséget vállalt a feleség ezen vagyonának megőrzésére. A második pont tanúbizonysága szerint a

47 BFL VII.185.1804/1878 Weiser Károly budapesti közjegyző iratai. Karinthi József és Engel Lina házassági szerződése,

71