Utazás Karinthyából Epepébe I. - Budapesti Negyed 64. (2009. nyár)
A református kollégiumtól Ferencvárosig - Lugosi András: Cipőcsokor – avagy az asszimiláció rejtélyes szálai
rok ötödik gyermekeként. Akit 1887. július 3-án a Deák téri Német Evangélikus Egyház lelkésze, Doleshall Sándor a Frigyes Ernő névre keresztelt, és akinek Fuszek Tivadar, Budapest, V. Széchenyi u. 1. sz. alatt lakó magánhivatalnok volt a keresztapja. Ennek az úrnak 1918-ban spanyolnáthában meghalt az első felesége, és ekkor a következőket írta a naplójába: „Úgy érzem, agyamban daganat képződött, vagy egy éles, idegen tárgyat döftek bele, amikor ő meghalt”.12 1936-ban pedig tényleg agydaganatot találtak nála, amit Stockholmban meg is műtött a híres Olivecrona professzor, akinek ez volt az 1001. operációja. Két évvel később aztán agyvérzést kapott Siófokon, öltözködés közben. Ez az úr, az empirikus szerző azonban nem azonos az Esik a hó című novellásköteten szerzőként feltűntetett Karinthyval, hiszen ő apjához hasonlóan, feltehetően, nem y-nal írta a nevét. A második, akivel dolgunk van, az az a személy, aki ha nem is nevezi magát „én”-nek ebben a novellában, de végig egyes szám első személyben beszélve azzal kezdi elbeszélését, hogy ,,[n]agyapám szemei sötétek és nyugalmasak voltak”, és azzal zárja, hogy ,,[í]gy halt ki családom”. Ebből a zárszóból is látszik, hogy ez az elbeszélő nem lehet azonos az empirikus szerzővel, hiszen utóbbinak nem halt ki a családja az 1912 óta eltelt majdnem száz év alatt sem. Továbbá sohasem volt lehetősége arra, hogy elmesélje nekünk a saját halálát, azt, hogy mi is történt vele 1938 nyarán a Vitéz család siófoki panziójának szobájá12 „Boga". In: Karinthy Frigyes: Naplóm, életem. Válogatta és az előszót írta Szalay Károly. Magvető, Bp. 1964. 265. old. A továbbiakban: Karinthy Frigyes, 1964. ban azon a bizonyos augusztusi délutánon. A fiktív elbeszélő azonban minden további nélkül megteheti ezt. Meg is teszi, a Cipő- csokor narrátora például egészen részletekbe menően ábrázolja saját haláltusáját. De egyelőre számunkra az a fontos, hogy ez a narrátor nem id. Karinthi József fia. Csak annyit tudunk róla, hogy ő beszéli el nekünk a történetet, és a végén nem kap agyvérzést öltözködés közben, de megroppan a csigolyája egy asszony cipőcsokra két kiol- dozódott végének összehurkolására tett sikertelen kísérlete során. Végül van egy rendszerint nehezen azonosítható harmadik valaki, akit Eco mintaszerzőnek nevez, és aki egy helyütt így gombolyítja tovább az elbeszélésbéli családtörténetnek a fonalát: „Egy harmadik országnak érdeke volt, hogy két másik országot ne kössön össze semmi: és apám akkor beszorította a koponyáját a kettős hegylánc közébe, mely ama két országot határolta egymástól, és koponyájával szétfeszítette azt a két országot.”13 Semmi egyebet nem tudunk róla, csak azt, amit ez a hang a történet első sorától az utolsóig elmond. „Ez a hang egy elbeszélői stratégiában nyilvánul meg, utasítások sorozatában, amelyeket fokozatosan kapunk meg, és amelyeket követnünk kell, ha úgy döntünk, hogy mintaolvasók leszünk.”14 A „mintaolvasó ezzel szemben a szövegbeli utasítások összessége, mely utasítások a szöveg lineáris kibontakozása során mondatokból vagy más jelzésekből pontosan összeállnak.”15 Ennek a mintaszerzőnek nevet is adhatunk. Úgy hívják, hogy Karinthy Frigyes, de ő nem azo13 Uo. 18-19. old. 14 Eco I. m. 26. old. is Uo. 27. old. 52
