Utazás Karinthyából Epepébe I. - Budapesti Negyed 64. (2009. nyár)
A református kollégiumtól Ferencvárosig - Lugosi András: Cipőcsokor – avagy az asszimiláció rejtélyes szálai
Frigyes egy korai novellájában az egyénnek ezt a családtörténeti kontextusba való beágyazottságát a cipőcsokor metaforájának segítségével juttatja kifejezésre. Már özv. Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona is utalt arra, hogy ezt a novellát az író halálának körülményei utólag bizonyos pró- fétikus jelleggel ruházzák fel. Az 1912-ben megjelent Esik a hó című novelláskötet nyitó írásának férfi hőse egy asszony kibomlott cipőcsokrát minden erejét megfeszítve sem képes megkötni, míg csigolyája végül megroppan, és holtan terül el a lépcsőn/ Ha hihetünk Kosztolányiné utólagos beszámolójának, akkor Karinthy 26 évvel később, 1938. augusztus 29-én a Vitéz család siófoki panziójában cipőkötés közben kapott agyvérzést. „Aranka [ti. Böhm Aranka, Karinthy Frigyes felesége - L. A.] sietett a kaszinóba táncolni. Néhány perc múlva Frici, még mindig pizsamában, papucsban lejött az udvarra.-Verácska- szólt oda a penziósné leánykájának -, rettentően fáj a fejem. így még sohasem fájt. Szerezz valahonnan aszpirint. Visszament a szobájába. Néhány perc múlva zuhanás hallatszott fentről. Vera meg a szolga felsiettek megnézni, hogy mi volt az. Vera vitte az aszpirint. Frici ott feküdt a földön, pizsamában. Már meg volt halva. Egyik lábán rajt volt a cipő, fekete félcipő, kioldott zsinórral. Arra gondoltak, hogy a cipőjét akarta megkötni, lehajolt, s az erőlködésben érte 2 Karinthy Frigyes: Cipőcsokor. In: Uő: Elbeszélések I. Esik a hó- Ballada a néma férfiakról - Találkozás egy fiatalemberrel - Kél hajó. Akkord, Budapest, 2001.9-13. old. A továbbiakban: Karinthy Frigyes, 2001. 3 Kosztolányi Dezsöné Harmos Ilona: Karinthyról. az agyszélhűdés, mint ifjúkori elbeszélésében a férfit, aki az asszony cipőzsinórját akarja megkötni, s abba törik ketté a gerince.”3 Karinthy Gábor, aki Harmos Ilonával ellentétben 1938. augusztus 29-én a siófoki Vitéz-panzióban tartózkodott, még 1938-ban beszámolt apja halálának néhány emlékezetes körülményéről. Ez több lényeges ponton eltér az özv. Kosztolányiné által a történtek után majdnem két évtizeddel írásba foglalt és fentebb idézett elbeszéléstől.4 „Azon a napon, amikor elment közülünk, borús, esős idő volt. Esteledett. A fehér bútorzatú pensio-szo- bácskában éppen öltözködött, s már félig készen volt, amikor egyszerre csak megtán- torodott. A pensio londinerje, ki valami üzenettel lépett véletlenül a szobába, odaugrott, elkapta, nehogy a földre zuhanjon és kiáltozni kezdett. Én, aki a kertben voltam, a közelben, berohantam, s együtt tettük fel az ágyra.”5 Karinthy Gábor tehát hangsúlyozza, hogy a közelben tartózkodott, és nem a Kosztolányiné által említett zuhanásra, hanem a londiner kiáltására lett figyelmes. Cipőfűzés helyett csak öltözködést említ, amivel apja félig elkészült, tehát nem lehetett még mindig pizsamában. Emlékei szerint apja nem esett a földre, mert miután megtántorodott, a szobában tartózkodó londiner elkapta, majd ketten tették fel az ágyra. Meggyőzőnek látszik az idősebb Karinthy fiú beszámolója, mert a jelen volt szemtanú tekintélye és az eseNoran, Budapest, 2004.196-197. old. 4 Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona (1889-1967) Karinthyról Írott emlékiratai 1954-57 között keletkeztek. 5 Karinthy Gábor: Apámról. In: Uó.: Bánat. Magvető, Budapest, 1973.158. old. 43
