Utazás Karinthyából Epepébe I. - Budapesti Negyed 64. (2009. nyár)

A református kollégiumtól Ferencvárosig - Jakab Réka: Egy zsidó órás a református Ókollégium udvarán

az ún. esküdtváltságot.76 Minden háztulaj­donnal kapcsolatos ügyletről (vásárlásról vagy eladásról) ugyanis szóban vagy írásban ún. bevallást kellett tenni a városi tanács előtt, amely a bevallásról bizonyságlevelet állított ki, mintegy közjegyzői funkciót lát­va el ezáltal.77 Gyakori a város panasza, hogy a zsidók csupán házuk és szántóföldjeik után fizetett adóik arányában fizetnek a városi pénztárba, személyük és mesterségük, valamint vagyo­nuk után fizetett adóik után nem járulnak hozzá a városi házipénztár kiadásaihoz. Már­pedig a város ebből fizeti a hadnagyot, a vá- sárbírákat, a szállásmestert, a városi hajdú­kat és az éjjeli őröket. Miután pedig a zsidóság egyre nagyobb számban való bete­lepedése miatt a belső városban az adózók aránya lecsökkent, a város minden áron arra törekedett, hogy az uradalmat a zsidóság ilyen típusú megadóztatására is rávegye. Egyáltalán nem fizettek a város házipénztá­rába adót a házzal nem rendelkező, illetve zsellér zsidók, ugyanis nem adóztak a vár­megyének. Ok albérlőként többnyire zsidók házában, és nem kis számban keresztények­nél laktak. A városi tanács azt is felpanaszol­ta az adóztatás érdekében a vármegyére írt folyamodványában, hogy mivel a zsidó ke­reskedők túlsúlyba kerültek, az őket érintő csődperek aránya is megnőtt. Ez minden­képpen a városi magisztrátust terheli, amely állandóan „a zsidók ügyeivel bajlódik”, mél­tányos lenne tehát, hogy a tisztviselők fize­téséhez ők is hozzájáruljanak. A zsidó köz­ség a panaszra adott válaszában cáfolta, hogy 76 VeML V.2.a 628, 661/1841. 77 VeML V.2.a 161/1826 Abelesz Lipótné belsővárosi Ispotály utcai házeladásának bevallásához vő. VeML V.2.a 632/1826. Rechnitzer Léni, Jakab és a zsidó kereskedők perei lennének többség­ben, és azzal érvelt, hogy a város akkor is köteles lenne egy-egy eljárást lefolytatni, ha a felperes nem pápai lakos, tehát nem fizet a városnak adót. Egyébként pedig az éjjeli őrök fizetéséhez ők is hozzájárulnak 60 fo­rinttal. A belsővárosi zsidóság bírói fóruma 1800-tól első fokon a városi tanács volt, ad­dig saját elöljáróságuk intézte ügyeiket a földesúri úriszék közvetlen felügyelete alatt. Az itt lefolytatott eljárások után ún. bírói és hajdúpénzt fizettek a városnak. A Külsőváros zsidó lakói első fokon is az Es­terházyak joghatósága alatt állottak, peres ügyeikbe a város nem szólt bele. A kuriális telken lakó zsidók perei szintén az úriszék előtt folytak. A pápai városi zsidóság nem rendelke­zett a pápai polgárokjogaival. Vallási intéz­ményeit maga tartotta fenn. Bár tagjai lak­hatást szereztek az uradalomtól, nem viselhettek hivatalt, nem élvezhettek vám- mentességet, mesterei többnyire nem le­hettek céhtagok.78 Kereskedők A zsidó kereskedők mind számarányukat, mind a megforgatott tőkét tekintve fontos szerepet játszottak a reformkori Magyaror­szágon. A város kereskedelmi életének minden szintjén jelen voltak. A tehetőseb­bek vékony rétegét alkották a tőzsérek (az összeírásokban quaestorok), akik általában Móric Ispotály utcai házukat eladják Áron Lévinek és erről bevallást tesznek. 7B VeMLIV.I.b. 125/1825. 34 i

Next

/
Thumbnails
Contents