Utazás Karinthyából Epepébe I. - Budapesti Negyed 64. (2009. nyár)
A református kollégiumtól Ferencvárosig - Jakab Réka: Egy zsidó órás a református Ókollégium udvarán
gabona-, termény- és állatkereskedést folytattak és kezükön jelentős tőke halmozódott föl. Gyakran ők voltak a város, a földesúr hitelezői.79 A kereskedők nagy részét a helyi szükségleteket ellátó, kicsiben árusító boltosok, szatócsok képezték. Legalul a házalók, piaci árusok, kofák és alkalmi árusok helyezkedtek el. Pápán a zsidóság igen nagy arányban részesült a helyi és kiviteli kereskedelemből. Fokozatos nagyarányú piacszerzésük, jogosítványaik gyarapodása, egyáltalán számuk folyamatos növekedése - mint fentebb tárgyaltuk - a városi magisztrátust arra késztette, hogy megpróbálja a zsidóságot a város közös terheinek viselésébe is bevonni. 1825-ben azt panaszolják a vármegyének, hogy a zsidók az egész várost ellepték, csak a Belsővárosban több mint 40 házat vásároltak, és sokaságuk „az egész kereskedést felfalta”. A város piacán egyre több házat vásároltak, miközben az elszegényedett keresztény kereskedők házait, portékáit csődbe jutásuk miatt elárverezik, mivel a zsidóságnak az uradalom mindenféle kereskedést engedélyezett. Csak fűszeres boltjuk több mint 10 volt a városban. A város többi kereskedője és mestere nehezményezte, hogy a zsidóság kereskedelmi tevékenysége után nem fizetett adót. A kereskedésből való kiszorulásukra példaként azt hozták fel, hogy mivel jószerével csak zsidó kereskedők vannak, ha egy keresztény szombaton meghal, nem lehet neki halotti ruhát vásárolni, mert szombat lévén a boltok zárva vannak.81 A zsidóságnak a kereskedelemben való nagyarányú jelenléte tény, de amint a céhek monopóliumát a fejlődés akadályának tekintő uradalom is látta, a zsidók tevékenysége a város és környéke kereskedelmének fejlődésére jótékony hatással volt. Nagy forgalmuk munkalehetőséget jelentett a pápai fuvarosoknak is. Tevékenységük nem föltétlenül állt közvetlen összefüggésben az egyes keresztény kereskedők csődjével, hiszen köztük is ugyanolyan arányban fordult elő csőd. Az érdeksérelmek mellett számos esetben találkozunk a közös érdekeit együttesen védő zsidó kereskedő és városi hatóság szigorú közös fellépésével. 1841 júliusában Fischer Márkus, a Csóka vendégfogadó haszonbérlője a vásárban bort áruló asszonyt vett észre, ami a városi jogok megsértését jelentette. Fischer uram a helyszínen úgymond megzálogoltatta, azaz megbüntette az asszonyt, de kérte a várost, hogy szigorúbb büntetést rójon ki a jogsértőre. A város a Fischer által kirótt 12 váltóforintnyi büntetés egyharmadát meghagyta a feljelentőnek, az összeg kétharmadát pedig befizettette a város regálé pénztárába.82 Az 1828-as pápai összeírás mindössze két zsidó quaestort említ. Egyikük nemesi telken fekvő házban lakott. O hazai és külföldi termékekkel nagyban kereskedett, egy inast és két segédet tartott. A másik tőzsér 79 1809-ben Krausz Salamon pápai zsidó boltos kalmár 10.000 forintot adott kölcsön a vármegyének a francia katonaság élelmezésére. Lásd: VeML IV.I.b 63/1810. bo VeML IV.I.b 125/1825. sí Uo. Más esetben éppen a nyitvatartásra panaszkodnak. 1853 Pünkösdjén az utcai felügyelő 13 zsidó boltot talált nyitva, a közbotrány okozásáért a boltosokat fejenként 2 pengőforintra büntették, mely összeget a városi szegénypénztárba kellett befizetni. Lásd: VeML V.42.a 435/1853. 82 VeML V.2.a 559; 618/1841. 35
