Utazás Karinthyából Epepébe I. - Budapesti Negyed 64. (2009. nyár)
A református kollégiumtól Ferencvárosig - Jakab Réka: Egy zsidó órás a református Ókollégium udvarán
akarta éjszakára befogadni, sőt, még go- rombáskodott is vele annyira, hogy végül a katonát a Griff fogadóban kellett elszállásolni. Kleint a szállásmester a Griffben fizetendő 24 garas szállásdíj városi szegénypénztárba való befizetésére kötelezte és három napi elzárással fenyegette meg.69 Zsidók földesúri engedéllyel saját nevükre házat is vásárolhattak a városban, de csak kereszténytől, mely után adóztak, ez az adó azonban csak a személyüket és nem a telket illette. Házvásárlás alkalmával a zsidók az ún. tűzi kasszába is fizettek. Az uradalomnak ezenkívül 10 aranyat, illetve ha a ház ára meghaladta az 1000 forintot, minden forint után 1 garast voltak kötelesek fizetni.™ A gazdagabb zsidók a Belsővárosban, a későbbi zsinagóga körül telepedtek le. Fokozatosan a város belseje felé, a Fő tér környéki házakba költöztek háztulajdonosként vagy albérlőként. A zsidó háztartások száma az 1828-as összeírás alapján 357 volt, azaz a háztartások 14,2 százaléka.71 Pápán is volt a zsidók birtokában mezőgazdasági ingatlan. A házingatlannal rendelkező zsidók egy része bérbe adta házát (elsősorban hitsorsosai részére) és a bérből tekintélyes jövedelme származott.72 A zsidó családok nagy része azonban bérelt lakásban élt, többségük a nemesség és a városi polgárok házaiban lakott. Amikor egy keresztény eladta a házát, a szerződésbe belefoglalták, hogy a nála lakó zsidó asszony egy meghatározott időpontig ki kellett költözzön a ház69 VeML V.2.a 221/1835. to VeML IV.I.b 2586/1833. rí Bácskai Vera: Városok és városi társadalom Magyarországon a XIX. század elején. Akadémiai, Budapest, 1988,186. old. ból, mert az új tulajdonos nem kívánta a la- 73 kásrészt bérbe adni. A város próbált korlátot szabni a zsidók bevándorlásának, ezért korlátozta házvásárlásukat. A város hatósága alá tartozó kontraktuális házat csak olyan zsidó személy vásárolhatott, aki az uradalomtól letelepedési engedélyt szerzett. A házat vásárolni szándékozó először a városhoz fordult, hogy az a szerződést jóváhagyja. A város a házeladás tényét közhírré tette, és a házvásárlás akkor vált véglegessé, ha egy bizonyos időn belül a megvásárolni szándékolt házra keresztény vevő nem jelentkezett.74 1835-ben a Belsővárosban már mintegy 60 házat bírtak zsidók. Az uradalom nem volt hajlandó megtiltani a házvásárlást a város kérésére sem, hiszen akkor saját jövedelmeit rövidítette volna meg. Ezért a városi tanács lesz az, amely megtiltja, hogy zsidók megjelenjenek olyan ház árverésén, melyet korábban keresztény lakos birtokolt.75 1841-ben Krausz Simonná a Víz utcában házat vásárolt, és a váltó aláírásáért engedélyt kért az Esterházyaktól. Az uradalom a jóváhagyáshoz a városi tanács véleményét kérte, amely támogatta a kérelmet, amennyiben a Krauszné által kialkudott áron 14 napon belül keresztény vevő nem jelentkezik. Miután ilyen jelentkező nem volt, az uradalom jóváhagyta Krauszné házvásárlását. O ezután megfizette az ún. bevallási díjakat a városnak: a krajcárpénzt, a városháza építésére fizetendő ajándékot és 72 VeML XV. 15 Az 1828-as regnicoláris összeírás, Pápa. 73 VeML V.2.a 284/1835. 74 VeML V.2.a 587/1835. 75 VeML V.2.a 691/1835. 33
