Utazás Karinthyából Epepébe I. - Budapesti Negyed 64. (2009. nyár)

"ifjúság, szerelem" - Rózsafalvi Zsuzsanna: Ki is volt Judik Etel?

A kortársak, barátok — Hunyady Sándor, Gellért Lajos, Roboz Imre és Harmos Ilona - emlékezései szerint idilli volt házasságuk, noha nagy áldozatot követelt e boldogság: a bíróság a férjnek ítélte a gyermekeket, ráadásul a legkisebbik fiú a válást követően - legalábbis Kosztolányiné emlékei szerint - meghalt.

Roboz Imre a házasság intézményét illetően nem kevés iróniával, de nagy megbecsüléssel írja a friss házas Karinthyról: „Manapság csak eszköznek használja fel az okosan élő, amit Karinthy célnak tekintett; mert — ahogy egy angol közmondás tanítja - mindig akad tökfilkó, aki megházasodik helyettünk. A húszéves költő szenvedélyességével és fantáziájával szeretett bele az asszonyba, és azoknak a nyárspolgároknak a konokságával küzdött érte, akiknek az élet egy asszonynál többet nemigen tartogat. És huszonhét esztendős korában valóban elérte, amiért milliók epednek, izzadnak, lótnak-futnak, marakodnak és végül hiába. [...] És amint a közhiedelemmel ellenkezően történni szokott, az asszony csak azért volt hűtlen, hogy hű lehessen, és kitűnő férj lett az íróból. Amit az ember drágán vásárol, jobban dédelget annál, amihez jutányos áron hozzáfér.”70 Az így írtok ti szerzője befutott író lett, lakást bérelt a Rökk Szilárd utcában, ahol komoly társasági élet zajlott. Judik Etel visszavonult a színháztól, családjának élt. Hunyady Sándor, aki Karinthyék belső baráti köréhez tartozott, közismert könyvében, a Családialbumban a Karinthyéknál töltött esték hangulatát felidézve írja: „Karin7o Roboz Imre: Az irodalom boudoirjában. Rózsavölgyi és Társa, Budapest, 1916.

thynál is körülbelül ugyanazok az emberek jelentek meg, mint a kávéházakban, kibővítve egy csomó csodabogárszerű alakkal. Fantasztikus társaság. Kostrukti- vista festők, amikor még nem is hallott a világ konstruktivista piktúráról. Expresszionista írók, jóval az irány megszületése előtt. Filozófusok, költők, természettudósok. Mindenki közelebb a húszhoz, mint a harminchoz, és ami még fontosabb - azt hiszem -, mindenki alatta a napi három korona jövedelemnek. A ház késő éjszakáig üzemben volt. Csöngethetett valaki éjjel kettőkor, biztosan talált még kompániát. Szenvedélyes fiatalembereket és a sűrű cigaretta- füstben olyan oroszos hangulatot, mintha a társaság valami sajátos összeesküvést beszélne meg dühös veszekedések és görcsös kacajrohamok közt váltakozva. [...] nemcsak beszélgetést lehetett kapni Karinthy szállásán. Mindig akadt a tányérra tett pergamenpapírban egy kis vaj, kenyér, kolbászmaradék. Három alma a stanicli fenekén, ha más nem, egy kis zsemlyemorzsa olaj az üres szardíniás skatulya alján. Aki odajárt, nem halhatott egészen éhen. És biztos, hogy a ház fiatal barátai közt akadt nem egy, akinek a napi kalóriaadagjában az a kis olajmaradék is számított, melyet ki- mártogatott az üres pléhskatulya aljából.”71 Hogy Judik Etel ügyes háziasszony lehetett, arra nem csupán a visszaemlékezésekből, hanem a Feleségem beszéli történeteiből is következtethetünk. E szövegegyüttes a Pesti Naplóban 1917. június 11. és 1918. szeptember 29. között jelent meg, s a háborús napok gazdasági, politikai és hétköz71 Hunyady Sándor: Családi album. Nórán, Budapest, 2000. 79. old.

202