Utazás Karinthyából Epepébe I. - Budapesti Negyed 64. (2009. nyár)
"ifjúság, szerelem" - Eisemann György: Steinmann
Steinmann Karinthy Frigyes: A jó tanuló felel EISEMANN GYÖRGY „Az ő neve nem tisztán egy ember jelzésére szolgál — szimbólum ez a név...” — olvassuk a Tanár úr kérem-ciklus1 talán leghíresebb szereplőjéről.2 Hogy Steinmann neve szimbólum, távolról sem problémátlan kijelentés. Akár irodalomelméleti axiómának vehető ugyanis, hogy a konkrét személyes identitást jelölő név és a konnotációkat halmozó sejtelmes szimbólum éppen egymással ellentétes irányú szemantikai alakítások. Amennyiben a név szimbólummá válik, vagy akként kerül használatra, legelőször éppen nominatív jellegét veszíti el, s valóban megszűnik „egy ember jelzésére szolgálni”. így elvileg a szó nem lehet egyszerre konkrét név és szimbólum. De mi történik akkor, ha egy szövegben ezen egyidejűség mégis létrejön, s a szimbólumot kihívják felelni? Mit jelenthet ekkor, és hogyan következhet be valamiképp szimbólum és név egymáshoz rendelése? E kérdések nem csak elvont elméleti-poétikai felvetések, mivel innen kiindulva a Karinthy- mű egész világképének, kulturális távlatának nyelvi feltétele és genezise artikulálható. A fikció, mely tehát ugyanazon jelölővel érzékelteti a nyelv tulajdonnevekben rögzülő anyagszerűségét és szimbólumokkal totalizálható szellemiségét, akár átfogóan is jellemezheti a modern kultúra néhány 1 A novellaciklus - mint annyi más hasonló műfaji szerveződésű modem alkotás - természetesen regényként is olvasható, lásd: Valaczka András: Olvasmánynapló Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem című regényéhez. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2008. 2 Karinthy Frigyes: A jó tanuló felel. In: Uó.: Humoreszkek III. Beszéljünk másról - Ó nyájas olvasó - Tanár úr kérem - Aki utoljára nevet. Akkord, Budapest, 2002. 364. old. 151
