Utazás Karinthyából Epepébe I. - Budapesti Negyed 64. (2009. nyár)
A református kollégiumtól Ferencvárosig - Brandt, Juliane: Az evangélikusság Budapesten a dualizmus korában
alfabetizáció a 21-25 éveseknél, akik az evangélikusoknál átlagban 81,31 százalékot értek el. Beszédes a férfiak, illetve a nők közötti felekezeten belüli kb. 20 pontos különbség. Miközben a 15—20 éves férfiak 90,29 százaléka tudott írni-olvasni, a nőknek csak 70,16 százaléka. A következő korcsoportban (21-25) még nagyobb az eltérés (90,40 százalék, illetve 67,40 százalék). A növekvő korral mindez tovább nőtt: a 435 60 év feletti személyből 223 férfi (85,44 százalék), de csak 87 nő (50 százalék) tudott írni-olvasni. (Furcsa eltérés e tendenciától az, hogy a 45-60 éves férfiak között - és enyhén a nők között is - az arányok megint emelkednek. Ezek az emberek 1810—35 között születtek és amikor 20-30 évesek voltak, korcsoportjuk különösen nyitott lehetett a migrációs lehetőségekre, még alacsonyabb lehetett a bevándorlás a munkapiac alsó szegmenseibe.) 1881-ben azok aránya, akik írni-olvasni tudtak, az evangélikusoknál majdnem 10 ponttal magasabb volt, mint 1870-ben, és elérte a 78,55 százalékot.42 (Közben a reformátusok alfabetizációja is javult, náluk most 84,02 százalékot ért el.) A fiatalok körében (15—20 évesek) a ráta 90 százalék fölé emelkedett, de az idősebb férfiaknál is magasabb volt. A 60 feletti evangélikus férfiak 93,17 százaléka tudott írni-olvasni, a nőknek pedig a 82,26 százaléka. A férfiaknál ez az arány tehát majdnem 5 ponttal javult, a nőknél viszont közel 25 ponttal.43 A megnövekedett alfabetizáció ellenére a fiataloknál továbbra is észrevehető különbségek áll42 Körösi, 1881.57. tábla, A statisztika most az analfabéták arányát szemléltette férfiaknál és nőknél. Ebből az írni-olvasni tudókra következtettünk. 43 Körösi, 1871. 37. tábla. tak fenn a nemek között. A 15-20 éves férfiak 95,95 százaléka, a 20-25 évesek 93,93 százaléka tudott írni-olvasni, a nőknél azonban csak 70,16 százalék, illetve 67,40 százalék volt ez az arány. A 45 évesekig aztán az analfabéták aránya megint nőtt, az idősebbeknél, akik abszolút számokban kifejezve kevesebben voltak, erről a tetőpontról lassan csökkent a 60 évesek csoportjáig (93,90 százalékuk tudott írni-olvasni), hogy utána megint enyhén emelkedjen, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a hatvan felettieknek is jobb volt az alfabetizációs szintjük, mint a 40-45 éveseknek (89,38 százalék). 1891-ben az evangélikusok 80,14 százaléka tudott írni-olvasni, a reformátusoknál ez az arány 75,48 százalék volt.44 A 15—20 éveseknél ez az arány még kicsit nőtt, utána az 50-55 évesek csoportjáig megint csökkent (70,46 százalék), hogy a következő csoportokban megint emelkedjen. A 10-15 éves lányoknál és fiúknál ez az alapműveltség elég hasonlóan alakult, a fiúk 97,65 százaléka és a lányok 95,90 százaléka tudott írni-olvasni. A következő születési kohorszokban nőtt a különbség, mert a fiatal nők alfabetizációja a csoportok sorrendjében folyamatosan csökkent. A 25-30 éveseknél már csak 76,60 százalékot tett ki, míg a 20-25 éveseknél ez az arány 88,04 százalék volt. Feltételezhető, hogy itt már nem az átmenetileg helyben tartózkodó cselédlányok, hanem később párjukat a városba követő menyasszonyok és fiatal feleségek voltak azok, akik lefelé nyomták az átlagot.45 A férfiak körében az 50-55 évesek, illetve az 44 Körösi, 1891. 46. tábla alapján. 45 Egy jelenség, amely a mai németországi törökök harmadik genrerációjában is gyakori. 122
