Utazás Karinthyából Epepébe I. - Budapesti Negyed 64. (2009. nyár)
A református kollégiumtól Ferencvárosig - Brandt, Juliane: Az evangélikusság Budapesten a dualizmus korában
szült. (A református gyülekezet csak 1796-ban alakult meg, templomukat a mai Kálvin téren pedig csak 1830-ban avathatták fel.) 1821-től kezdődően Budán is működött evangélikus egyház, mint a pesti filiája, amely aztán 1844-ben önállósult.4 A gyülekezet így, szemben az ország sok más, a reformáció óta létező vagy az ország visszahódítása után külön privilégiummal az újra benépesülő területeken létrejött evangélikus gyülekezettel, nagyon későn alakult ki, de a 19. század folyamán az állandó bevándorlásból folyamatosan gyarapodott. 1813-ban Pest 41 979 lakosából még csak 914 volt evangélikus felekezetű, miközben Budán a 27 258 fős összlakosságból 186. 1831-ben a luteránusok száma Pesten már 1338-ra nőtt, mialatt Budán 234-re, de 1847-ig számuk Pesten 3457-re, míg Budán 488-ra emelkedett. 5 1870-ben a három városnak összesen 270 476 civil lakosa volt, akik közül 14 316 volt az evangélikus gyülekezet tagja.6 1900-ra az egyesített főváros lakossága - az agglomeráció nélkül - 703 448-ra, Luther követőinek száma pedig 37 170-re nőtt. Az evangélikusok száma tehát egy szűk évszázad alatt több mint harmincszorosára növekedett, de még ennél is fontosabb az a körülmény, hogy a reformátusokhoz hasonlóan az összlakosságnál is gyorsabban növekedtek. Számarányuk a század elején Pesten még 2 százalék körül volt, Budán pedig 1 száza4 Erről újabban: Fabiny Tibor: Kincs a cserépedényben. Bauhofer György élte. Harmat, Budapest, 2000. 38-47. old. 5 Nagy Lajos: Budapest története 1790-1848. In: Budapest története 3. k. Szerk.: Kosáry Domokos. Akadémiai, Budapest, 1975. 255-256., 397-398. old. lék alatt maradt, 1870-re azonban az egész város lakosságának már 5,19 százaléka volt evangélikus, 1891-ben pedig 5,59 százaléka. A századfordulóra ez a növekedés lelassult, és 1900-ban ez az arány 5,28 százalékot tett ki. A leggyorsabban növekvő felekezeti csoport Budapesten 1880-1900 között a reformátusok voltak, akik az 1880-as években 66,7 százalékkal, míg az 1890-es évtizedben 74 százalékkal gyarapodtak. 1881-1890 között az evangélikusok következtek utánuk, akiknek a létszáma 38,1 százalékkal nőtt ebben az időszakban. Számbeli gyarapodásuk a következő tíz évben majdnem ugyanennyi volt, a gyorsan fejlődő nagyvárosban azonban ezt a 36,5 százalékos növekedési rátát más felekezetek túlszárnyalták.7 Természetes szaporodásuk 5,9 százalék, illetve 14,8 százalékvolt, ami mindkét évtizedben felülmúlta a teljes lakosság átlagát (5,0 százalék, illetve 13,0 százalék).8-A továbbiakban azt kívánjuk áttekinteni, hogy a dualizmuskori fejlődés milyenné formálta a budapesti evangélikusság belső szerkezetét. Benda Kálmán a késő 18. századi, még kis számú pest-budai protestáns társadalom összetételét a következőképpen jellemezte: „főként két társadalmi rétegből tevődtek össze. Egyrészt az államhivatalok és központi bíróságok méltóságaiból és tisztviselőiből, másrészt napszámosokból és cselédekből.”9 A 19. század második felé6 Körösi József - Thirring Gusztáv: Budapest fővárosa az 1901 -ik évben. A népleírás és népszámlálás eredményei. 2. k. Grill Károly, Budapest, 1905. 4., 54. old. A toábbiakban: Kőrössy-Thirring, 1905. 7 Uo. 55. old. a Uo. g Benda I. m. 25. old., lásd: 32. old. 112
