Házak, lakások, emberek - Budapesti Negyed 63. (2009. tavasz)
A polgári lakás: ideál és valóság - Halmos Károly: Egy építész lakhelyei
hatott a két varróasztalnak minősített darab (az egyik nyolc, a másik két forint), a tizenkét forintos kőlapú asztal, a kettős si- fonér és a politúrozott cseresznyefa sifoné- rok (az elsőből az egy pontosan, a másikból a pár közelítőleg huszonöt forint). A dívány előtt lehetett leterítve a nagyobbik lábszőnyeg (tíz forint). A szobában volt két háromosztású trümó, talán a most tárgyalt és a következőben tárgyalandó funkcionális részben egy-egy. A harmadik részt a spanyolfal választotta el az eddigi kettőtől. Itt akár ágy is lehetett, előtte egy kisebb méretű, talán kilépő szőnyeggel, ruhaállvánnyal, a már említett egyszerűbb sifonérokkal, a trümóval, annak a tetején az éjjeli lámpával és az utazó órával (tíz forint). A sifonérok- ban Hild József ruhái lehettek, ezek közül tudunk két nadrágról, három köntösről, egy csizmáról, három pár kapcáról, és higiéniai cikként két borotvapengéről. Nem volna meglepő, ha az ágya mellett valahol ott látnok a tízforintos ezüst pecsétgyűrűjét is. A konyha nem volt túlzottan fölszerelt. Egyrészt helyet adott a lakás harmadik lakójának, a mindenkori cselédnek (deszka- ágy-öt forint), volt benne egy konyhai asztal, két fazsámoly, egy vizespad, két dézsa, négy kis- és nyolc nagytányér, két süteménytartó, valamint itt is egy falióra. Látható, hogy a kor szokásának megfelelően még hatalmasnak mondható szobákat is tele tudtak zsúfolni. Érdemes ezek után megnézni, mi lehetett a helyzet a házaspár ferenchalmi nyaralójában. A közel hétezer forintra taksált, három építményből álló villában a leltározók körülbelül ötven tételt írtak össze, körülbelül négyszázötven forint értékben. Ebből a belső bútor harminc tétel volt, a terasz bútorzata öt tétel, a kerti bútoré tíz, négy tétel a kerti szerszám és a munkaeszköz, s végül két tétel élő növényzet. A nyaraló leltára nincsen helyiségekre bontva, a helyiségeket a heverők említése alapján kísérelhetjük meg elkülöníteni. Bár hangsúlyozni kell a tévedés lehetőségét, azt is ki kell mondani, hogy ebben az esetben a hibának nincsen nagy jelentősége. (Mivel az adatok alapján látható, hogy a nyaraló bútorzata a városi lakáshoz képest viszonylag értéktelen, a továbbiakban nem adom meg a becslők által följegyzett értékeket.) A leltár elsőként egy díványt említ két ülőzsámollyal, két fotelt matraccal és csillogó perkállal behúzott vánkossal (ezeket egy tételként vették föl). Ehhez a berendezéshez kell tartozzék az ezúttal szófaasz- talnak nevezett cseresznyefa dohányzóasztal, a három egymás alá csúsztatható asztalból álló hármasasztal, a cseresznyefából készült keretű nagytükör és sifonér. Talán új helyiségbe léptek a leltározók, amikor ismét összetett tételeket vettek föl: egy cseresznyefa kanapét, hozzá két vánkost, két ülőzsámolyt és egy kerek, piros virágmintás csillogó perkállal bevont ülőkét. A leltár további három összetett tétellel folytatódik, mindegyik heverőalkalmatossághoz kapcsolódóan. Két eset lehetséges: vagy volt egy helyiség, ahol sok fekvőhely volt, vagy több kisebb helyiségben lehetett egy-egy bútorcsoport. Ezek részletezését most átugorva, a leltár a nyaralóban is szerepeltet egy íróasztalt, rögtön rákövetkezőén egy márványlapos kertiasztalt, egy kerekded lapú cseresznyefa asztalt és hét darab színesre festett szalmafo- natú ülőkés széket. E tételek között, tehát talán ugyanebben a helyiségben megemlít 89
