Házak, lakások, emberek - Budapesti Negyed 63. (2009. tavasz)
A polgári lakás: ideál és valóság - Halmos Károly: Egy építész lakhelyei
szőnyegek vannak megadva, tehát esetleg a puszta szőnyeg megjelölés falon lógó szőnyeget is jelenthet. A szobában hangsúlyosak az ülő és fekvőalkalmatosságok, egy piros virágkárpitos dívány (negyven forint) és egy kék virágkárpitos dívány két fotellel és hat ülőkével (összesen hetven forint). Mégis, a tekintetet vonzó egyik pont a zongora kellett legyen - a fekvő- és ülőalkalmatosságok készlete e központi bútorzati darab körül helyezkedhetett el. Talán ehhez az összeállításhoz tartozhatott a külön értékelt - mai szóval — dohányzóasztal és (ha mégsem a falon lóg) a szőnyeg is. Még ha a zongora nem is volt akkora, mint akárcsak pár évtizeddel későbbi hangszertársai, mégis a szobának nagynak kellett lennie, hogy az előbb említett zeneeszköz beleférjen. Tárolóeszközként egy politúrozott sifonér (ruhás és fehérneműs szekrény) szolgált. A sifonér tartalmát illetően azt ismerjük, amit a ruházati leltárból Karolina a magáénak vallott - hét különböző ingvállat, három bugyogót és nyolc zsebkendőt. Az ala- bástrom vázák, értékükből következtetve, nem lehettek túl nagyok, tehát nem a földön állhatták, hanem a sifonér vagy esetleg a kőlapú politúrozott asztal tetején. Az a helyiség, amelyiket a dolgozónak minősítettük, hivatását tekintve a nyilvánosságot kiszolgáló nappali és az intimszféra központjának minősíthető háló között helyezkedhetett el. A szoba nagy - a függönyök számából arra kell gondolnunk, hogy öt ablaka volt. Ez egy falon túl sok volna, a helyiség tehát inkább sarokszoba volt, a födémgerendákkal párhuzamos falán két, a merőlegesen három ablakkal. Ebben az ablakelosztásban a szoba méretét körülbelül öt és félszer hét és fél méteresnek tételezhetjük föl, tehát ugyanakkora lehetett, mint az első szoba. Kellett is a hely, hiszen nem zárható ki, hogy e szoba egyben Hild József hálójaként is szolgált - erre utal a politúrozott spanyolfal, a ruhaállvány és a két értéktelenebb diófa sifonér (összesen tizennyolc forintot értek). Azért nem fogalmazhatunk bizonyosabban, mert, mint említtetett, a leltárba az ágyat, minthogy nem foglalható berendezés, nem vették föl. A falon ebben a szobában ismét van kép, a nappaliban található értékesebbikhez hasonló árral leltározva. A falon lóg egy tükör, nem aranykeretben, mint az első szobában, hanem csak politúrozott rámában. Maga a tükör talán kevésbé értékes, mint az előző szobabeli, hiszen az első szobában megemlített aranyozott keret egy forintot ért, míg itt a tükör kerettel is csak harmincötöt (szemben a negyvenet értő előzővel). E két síktárgyon kívül a falon már csak függönyöket látunk, értékük nem nagyon különbözik az előző szobabeliektől, bár anyagukat tekintve talán gyöngébbek, hiszen azok fehéren értek átlagosan nyolc forintot, ezek pedig - szín- és mintamegjelölés nélkül - hetet. Ha ismét a funkcionális csomópontokat keressük, akkor lehetett a szobában egy tárgyalóként szolgáló rész - egy kanapé négy fotellel és négy ülőkével (összesen százhúsz forint), valamint egy kanapé-asztallal (tizenöt forint). Ehhez a részhez tartozhatott a huszonöt forintra értékelt íróasztal a hatforintos íróülőkével. Lehetett a szobának egy nappali része, alapvető bútorként egy piros virágmintás heverővei (negyvenöt forint), a hozzá tartozó két virágmintás kárpittal bevont ülőkével. Ehhez a funkcionális részhez tartoz88
