Házak, lakások, emberek - Budapesti Negyed 63. (2009. tavasz)

A polgári lakás: ideál és valóság - Halmos Károly: Egy építész lakhelyei

volt, de — a kor divatjának megfelelően - Goethe és Schiller műveit birtokolta. Föllelhetők a listán Rousseau- és Voltaire- kötetek, valamint például Macaulay történeti munkája is.3

A könyvespolchoz hasonlóan a fal mellett állhatott a három ruhásszekrény (közülük az egyik politúrozott, egy másik puhafából készült), illetve a hercegprímás arcképét tartó posztamens. Már a szemmagasság alatt, de a fal mentén állhatott az egy-egy írószekrényke, illetve egy tárolószekrény (ma komódnak mondanók). Ha föltételezzük, hogy a szobának legalább két ajtaja volt, illetve, hogy az egyik falon akár három ablaka is lehetett, akkor szemmagasságban nem nagyon találhattunk üres falfelületet. A szoba közepén állhatott a már említett társasági - mai fogalmaink szerint nagy étkező - asztal, a dívány négy ülőkével, a játékasztal, a bőrbevonatú ülőke, három puhafából készült, föltehetőleg méretre is kisebb asztal (bár ezek lehettek talán a képek alatt is), a munkálkodást segítő lámpa. Volt a szobában egy gipszalak is, ez talán az egyik puhafa asztalon helyezkedhetett el, ugyanis nem tüntettek föl hozzá posztamenst. A szoba legértékesebb darabja a tizennyolc forintos ebédlőasztal lehetett, bútorcsoportként pedig a dívány és a hozzá tartozó zsámolyok érték a legtöbbet (huszonöt forint). Ha a nagy asztal tényleg étkezőként szolgált, akkor nem messze tőle kellett álljon az említett tároló szekrény, benne az ezüstneműek között fölleltározott evőeszközökkel, a leltár

3 A könyvtár minden tételének azonosítása további hosszas kutatást igényel még. Figyelemre méltó azonban, hogy az értékesebb kiadványok vagy

szerint C. P., de föltehetőleg inkább a Caroline Ritter monogrammjaként C. R. jelzéssel ellátott fél tucat evőkanál (darabja több mint három forint), a nagy tizenkét latos (egy és háromnegyed dekagrammos pozsonyi latjával számolva több mint húszde- kás) merőkanál (tizenhárom forint), egy hiányos készletnyi (öt darab) kávéskanál (darabja több mint egy forint), a talán ezek tárolására szolgáló, kevesebb mint tízdekás ezüst dobozok, valamint az előbbieknél jóval értéktelenebbnek nyilvánított (talán alpakka) evő- és desszertes készletek.

Azt, hogy a második szoba a magánélet helyeként szolgált, abból gondolhatjuk, hogy e helyütt találjuk a mosdószekrényt és az aranykeretes falitükröt is (utóbbit negyven forintra taksálták). Mérete kisebb, mint a másik két szobáé, hiszen csak két ablaka van, és a tárgy is kevesebb benne. A tárgyak arra utalnak, hogy ez a szoba Hildné Ritter Karolina birodalma lehetett. Erre utal a lakásleltár talán legdrágább tétele, a nyolcvanforintos zongora, továbbá a varróasztalka is. Ha ismét körülnézünk a szobában, a falain - szemben az előzőéivel - nem találunk képeket. Látjuk a tükröt, szemünkbe ötölhet a szoba két ablaka előtti fehér függöny (a kettő együtt tartóstul tizenhat forint), illetve a mennyezetről lelógó csillár. Már bizonytalanok leszünk a leltárban szereplő szőnyeg tekintetében. Talán ott lóg a falon - ez nem bizonyos, csak következtethetünk rá; abból, hogy a következő szobában a szőnyegek mint lábazokhoz nagyon hasonló művek a világhálón a nyugat-európai antikváriumok kínálatában viszonylag könnyen föllelhetők.

87