Házak, lakások, emberek - Budapesti Negyed 63. (2009. tavasz)
A polgári lakás: ideál és valóság - Bácskai Vera: Egy jómódú pesti polgárcsalád lakásviszonyainak stációi
után 1811-ben4 elvette özv. Blana Miklós- né, Zsúró Pelágiát (1771-1819), aki első házasságából két gyermeket, Illést és Máriát hozta a háztartásba. Második feleségétől származott negyedik gyermeke, István (1811-1885). Mannó Demeter 1815-ben 58 éves korában elhunyt. Hagyatékában a készpénz, és a kihelyezett tőke összesen 36 456 forintot tett ki, ehhez járult a ház, a leltárban meg nem nevezett, de vételára alapján legalább 50 000 forintra rugó értéke. A 80 000 forintot meghaladó hagyaték csakúgy, mint a 8 szobás lakás és a tetemes házbérjövedelem arról tanúskodik, hogy a Mannó család a családfő halálakor a jómódú pesti polgárok közé tartozott. Az 1815. február 24-én készített hagyatéki leltár a következő leírást adja háztulajdonáról: a Váci utcai Arany Koronához címzett kétemeletes ház, amelyben a földszinten egy üzlet és egy kávéház, valamint 4 raktár kapott helyet. Az első emeleten, a család által lakott 8 szoba, konyha, kamrából és a hozzá tartozó raktár és borospincéből álló lakrészen kívül további három, a második emeleten pedig 5 lakás volt, az évi házbérjövedelem 4970 forintot tett ki. Az általános örökösök fiai voltak, ők örökölték az ingatlant és az ingóságokat, de a házat vagy berendezését nem adhatták el, a házat adósággal nem terheltették, a javítások költségeit a házbérből kellett fedezniük. A család által lakott lakás szobaszámát tekintve, a korabeli viszonyok között való4 1811 májusában kell házassági szerződésükben 10 000 forint, szabad rendelkezésű hitbért biztosított ban fényűzőnek hat, még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy 8 személy - 4 felnőtt (a szülők, a fiatalon megözvegyült lány, Anna, és Demeter eladósorban levő mostohalánya, Blana Mária), valamint négy gyermek élt a háztartásban. Bár az 1815-1826 között vezetett gyámi számadásokban nem szerepelnek, de feltételezhető, hogy mellettük egy vagy több cseléd is lakott velük. A lakás berendezését a hagyatéki leltár készítésénél nem vették figyelembe, csupán az özvegy 1819-ben bekövetkezett halálakor írták össze annak, nyilván stafírung- ként a lakásba került, bútordarabjait és étkészletét, összértékük 304 Ft. volt. A leltár a következő tárgyakat tartalmazza: 12 damaszthuzatú szék és 1 kanapé 6 fekete szék 4- 1 kanapé, lószőrhuzattal, diófából 1 diófa kihúzható asztal 1 régi üveges szekrény 1 diófa szekreter 2 levesestál, 14 tányér, 2 mártástartó, 8 tál bécsi porcellán, kék széllel 20 porcellán kávésalj, 19 csésze, 3 nagy, 2 kis kávéskanál, 2 teáskanna, 2 cukortartó 11 török csésze 4 sárgaréz gyertyatartó 2 diófa keretes tükör 1 Stockuhr = bécsi óra 1 ezüst lámpa 2 régi diófa ágy A lakberendezés e töredéke feltehetően a reprezentatív szalon vagy fogadószoba és/vagy az ebédlő bútorait jeleníti meg, az feleségének, és biztosította létfeltételeit esetleges özvegysége idejére. BFLXI. 1136.4. doboz. 67
