Házak, lakások, emberek - Budapesti Negyed 63. (2009. tavasz)

Eszmék és látásmód - Vas István: Nehéz szerelem

és a vendégek számára, különösen, amióta a családban divatozni kezdett a táncolás. Anyám természete - ellenszegülve ízlésének - vonakodott minden fényűzéstől és hivalkodástól, egyrészt lomhaságból és gyámoltalanságból, másrészt valódi szerénységből, sőt alázatból. Az ő ellenállása miatt volt kénytelen apám végül is lemondani arról a tervéről, hogy a Rózsadombon villát vegyen vagy építtessen. Igaz, ebben közrejátszott az is, hogy Évit, éppen amikor lánysorba lép, anyám nem akarta elzárni a világtól. Akkor ugyanis még nem látszott világosan, hogy a világ, vagy amit a szüleim annak hívtak, mindinkább kihúzódott a Rózsadombra és környékére. Különben is anyámban csak az Évire-gondolás tudta legyőzni természetes viszolygását attól, hogy ő is részt vegyen abban a gazdag életben, amelyet másoknál annyira megbámult. így hát nem gördített legyőzhetetlen akadályokat az elé, hogy nagyobb lakásba költözzünk, ezúttal a Lipótvárosba. A ház azé a textil-cégé volt, amelynek apám volt igazgatója; maga az üzlet a földszintet foglalta el. A háznak már a külseje is előnyösen különbözött a Gyár utcáitól. Sima, komoly-szürke homlokzata szerényen illeszkedett e városrész legnemesebb hagyományaiba, melyeket a leghatározottabban a Főkapitányság és a Trieszti Biztosító empire épületei testesítettek meg. Bár ennek a city-építészetnek poézisét én épp akkor tudtam legkevésbé felfogni, mert kinőttem már a gyermeki, öntudatlan ragaszkodásból, de még nem szabadultam meg e hagyományoktól annyira, hogy elfogulatlanul és elnézően tudtam volna rájuk tekinteni.

Még kevésbé tudtam osztozni azokban az új reményekben, amelyekkel a család a költözés elé nézett. A házat azelőtt teljes egészében elfoglalták a raktárak és irodák. Most az emeleteket átalakították lakások céljára, központi fűtéssel, vadonatúj fürdőszobákkal. Apámnak előnyös helyzete volt: olyanná alakíthatta át a lakását, amint neki tetszett. És olyan keretet alakított ki, amibe belefért volna mindaz, amit az élet akkor ígért neki, az üzleti siker, a még több pénz, a vendégek jókedve (mert a családéra már akkor sem igen számíthatott), a nagyobb szabású összejövetelek, Évi társasági tündöklése és kitűnő partie-ja. Apám élete tetőpontján állt. Ha ezt akkor tudja, nyilván nem fogta volna el az a fennhéjázás, amely meglátszott nemcsak a lakás berendezésén, hanem alapvonalain is. Az öt szoba közül - nem számítva a nagyméretű hallt - kettő, Évié és az enyém, kicsi és keskeny volt, szüleim hálója a szokásos polgári méretű, az ebédlő és a szalon azonban, egyik három, másik hat ablakával, teremnek is beillett. Ezt a két termet nagy üvegajtók választották el egymástól és a halitól. A szalonból egy alkóvszerű helyiséget hasítottak le, s ezt a terem többi részétől két beugró fal választotta el, viszont elég széles boltív kötötte vele össze. A boltívet kétoldalt két oszlop tartotta - nem, nem tartotta, hanem díszítette. Az osz227