Házak, lakások, emberek - Budapesti Negyed 63. (2009. tavasz)
Bérlőktől (és albérlőktől) a lakóközösségig - Nagy Ágnes: Lakóközösség kontra háztulajdonos, házmegbízott kontra házfelügyelő: Osztályharc a bérházban
hoz és a társadalomhoz való viszonyulásait foglalta magába. Azt a kérdést tette fel, hogy milyen módon megy végbe, illetve kell végbemennie a bevett magatartásminták, viszonyulásmódok átalakulásának, egy újfajta magatartást-azaz egy újfajta etikát - követő ember létrejöttének.71 A kommunista ideológia a tudatos teremtés és nevelés programjával lépett fel. Az 1945-ben az igazolásokkal előálló társadalmi helyzetekben azonban a cselekvőkre fókuszálva a magatartásmódok megteremtődésének másmilyen képét kapjuk. Abban a társadalmi kontextusban, amelyet az új, „demokratikus” magatartásnak a múlttal való szakítás folytán szükségessé vált megteremtése képezett, a mindennapi magatartásmódoknak a hétköznapi egymásmellettiségben létező viszonyokban, viszonyulásokban végbemenő átalakulásának folyamata a Kommunista Párt társadalomba való behatolásának, e behatolás mechanizmusainak árnyaltabb magyarázatához vezet. Az államhatalmi intézmények MKP általi bekebelezésének történetírói elbeszélése az aktív, erőszakot tevő hatalom és a passzív, erőszakot elszenvedő társadalom szembeállításának modelljét alkalmazza. Ehhez a megközelítéshez képest a Szabad Népbő\ idézett hajszálér-metafora egy másik értelmezési modellben szólaltatható 71 E kérdéshez lásd: Takács Ádám: A totálissá vált gondolat: megvalósítás, magatartás és a morál problémája Lukácsnál. In: Valastyán Tamás (szerk): A totalitarizmus és a magyar filozófia. Debrecen, Vulgo, 2005,152-165. old. 72 „Kis" nyilasok és nagy „bűnösök". Szabad Nép, 1945. július 18., 1. old. 73 A Szabadságban még a házfelügyelők igazolásának elrendelését megelőzően jelentek meg igazolásuk meg. Az igazolás helyzetében megfigyelt cselekvőink közül markáns beszéd- és cselekvésmódja révén „a kommunista” cselekvő vált elkülöníthetővé, legyen az egy MKP-tag házmegbízott, egy magát kommunistának valló lakó vagy éppen a kommunista napisajtó cikkírója. Azaz a hétköznapi, névtelen „kommunistákat” láttuk cselekvés közben. A kommunista gondolkodás- és cselekvésmód olyan egyéni értelmezései és használatai váltak láthatóvá, amelyek a Kommunista Párt politikai lépéseitől, stratégiáitól függetlenedve működtek. Következésképpen az 1945-ös kommunista politikai jelenlétnek egy olyan magyarázatát kell megalkotni, amely a cselekvőket differenciálva a kommunista jelenlétet a társadalom mindennapiságában a megkülönböztetett cselekvési szintek egymásra hatásában értelmezi: az államhatalmi szinten cselekvő Kommunista Párttól nyert és egyéni használatokban jelentéssel felruházódó legitimitás birtokában végbemenő hétköznapi cselekvésekben, illetve e cselekvéseknek a pártpolitikára való visszahatásában. Az MKP-nak a „kis- nyilasok”-at illetően elfoglalt álláspontja , és ennek megfelelően lemondása arról, hogy a házfelügyelők igazolásának jelentőséget tulajdonítson73, éppen a két szint közötti különbségre világít rá: amit az egyes lefolytatását sürgető cikkek, lásd: Külön bizottság igazolja a házfelügyelőket. Szabadság, 1945. március 31., 3. old.; Viharsarok. Szabadság, 1945. április 18., 3. old.; Havas Tibor: A házfelügyelők igazoltatása. Szabadság, 1945. április 28., 5. old. Az 1945. június-júliusa során zajló eljárások idején azonban a Szabadságban már egyetlen cikk sem volt olvasható, míg a Szabad Nép-ben is mindössze csak egy, lásd: K. H.: A házmegbízottak 187
