Házak, lakások, emberek - Budapesti Negyed 63. (2009. tavasz)
Bérlőktől (és albérlőktől) a lakóközösségig - Nagy Ágnes: Lakóközösség kontra háztulajdonos, házmegbízott kontra házfelügyelő: Osztályharc a bérházban
ményes státushoz tartozásában szemlélte: „Az igazolási eljárás célja annak vizsgálata, hogy az igazolás alá vont egy bizonyos foglalkozási ágban, tehát meghatározott minőségben vagy ezzel kapcsolatban tanúsított-e népellenes magatartást vagy sem.”11 A házfelügyelők igazolása az egyénhez munkahelyi kontextusában közelítő politikai eljárásnak azon kivételes esetét jelentette, amely nem egy munkahelyi közösséget, hanem a lakóhelyi közösséget késztette viszonyainak újrarendezésére.12 A ház- felügyelői foglalkozási csoport igazolásának hónapjait egyetlen pillanattá merevítve a budapesti bérházak társadalmi tere kétszeresen is alakzattá rendeződik: egyrészt a lakóközösségek állnak előttünk a maguk megosztottságában - a házfelügyelő mellett, illetve ellene állást foglaló vagy éppen a konfliktuson kívül maradó lakók táboraival -, másrészt ugyanez a társadalmi tér a háztulajdonos, a házfelügyelő, a házmegbízott és a lakók részben intézményesült szerepeinek, illetve hatásköreinek konfigurációjaként ölt formát. A bérház mint társadalmi tér A bérházat társadalmi térként, egyrészt lakóközösségként, másrészt intézményes pozíciók viszonyrendszereként elgondolva, a házfelügyelői igazoló eljárások - jelen esetben a VI. és VII. kerületi házfelügyelők elleni eljárások - irathalmaza egy határozott vonal mentén kettéválik. Az esetek tekinté11 Az Igazságügyi Minisztérium Népbírósági Osztályának elvi állásfoglalását datálás nélkül idézi: Schönwald, i. m., 239-240. old. 12 Ami azonban nem zárja ki, hogy a munkahelyi lyes részében egy tipikusnak mondható sémát követő személyes sérelem-megnyilatkozásokat és az igazság szolgáltatásának igényét olvashatjuk. A házmesterek antiszemitizmusának egyrészt az áldozatai mint károsultak, másrészt a tanúi mint az áldozatok nevében fellépők fogalmazzák meg panaszaikat a zsidó lakások elfoglalása, zsidó vagyontárgyak eltulajdonítása, elrejtőzött üldözöttek hatósági kézre juttatása vagy nyilas razziák ügyében. A lakók bejelentései, feljelentései, a házfelügyelők magatartásukat igazoló beadványai és fellebbezései, illetve a vallomási jegyzőkönyvek abban a pillanatban válnak ki ebből az egyhangúságból és kezdenek el valami másról beszélni, amikor az 1944-1945-ös zsidóüldözéstől függetlenül, akár korábban megélt hétköznapi sérelmek és összeütközések elbeszélései jelennek meg bennük. Ezekben az esetekben nem a zsidóüldözés konfliktusait látjuk. A házfelügyelők igazolása ugyanis olyan megnyilatkozási helyzetet teremtett, amelyben ezek a konfliktusok is a kimondás és az igazságtétel iránti igény kinyilvánításának lehetőségéhez jutottak. Olyan valamikori konfliktusok, amelyek 1945-ben az igazolás helyzetében diszkurzív eszközként teremtődtek meg újra. Az igazolóbizottság előtti megnyilatkozások az állampolgár és a hatóság közötti párbeszéd helyzeteként értelmezhetők. Mint ilyenfajta interakció, ahol is az igazolóbizottság tevékenysége a társadalom politikai megtisztítását célozza, a hatékony politikai beszédmód működésének vizsgáigazolásokban ne aktiválódnának lakóhelyi kapcsolatok, viszonyulások, és ne helyeznék más megvilágításba az itt feltett kérdéseket. 166