Házak, lakások, emberek - Budapesti Negyed 63. (2009. tavasz)
Bérlőktől (és albérlőktől) a lakóközösségig - Nagy Ágnes: Lakóközösség kontra háztulajdonos, házmegbízott kontra házfelügyelő: Osztályharc a bérházban
lati terepét kínálja, olyan kontextusban, amelyben a cselekvők hétköznapi névtelen állampolgárok. A panaszok, feljelentések, tanúvallomások egy többszörös metszéspontban válnak hatékony vagy éppen ina- dekvát cselekvéssé. Az igazolóbizottság felhívása által használt kategóriák, úgymint az „erkölcsi magatartás” és a „politikai magatartás” kategóriája az egyéni értelmezések sokaságában nyert tartalmat. A lakók, házmegbízottak és háztulajdonosok elképzelései arról, hogy milyen magatartások szankcionálása és milyen sérelmek orvoslása képezi az igazolóbizottság hatáskörét és rendeltetését, a bizottság szűrőjén ment keresztül. Az igazolóbizottság kétszeres válogatást hajtott végre. Első körben a nem a „politikai” kategóriájába tartozónak ítélt sérelmeket kellett elkülönítenie, és hatáskörén kívül esőként mellőznie. Majd pedig második körben a „politikai”-nak minősített cselekvéseket kellett büntetendőnek vagy éppen a szankcionálás körén kívül esőnek ítélnie. A hatóság megszólításának ebben az interakciós helyzetében a lakossági bejelentések, feljelentések, panaszok magatartási skálát rajzolnak ki. Egy olyan 13 146.763/1945—IX. sz. polgármesteri rendelet a házmegbízotti intézmény megszervezéséről alkotott szabályrendelet életbeléptetéséről. Fővárosi Közlöny, LVI. évf. 64. sz. (1945. október 13.), 669-671. old. A házmegbízott választásánál minden 18. életévét betöltött lakó szavazati joggal bírt, míg csak a 20. életévüket betöltött lakók voltak választhatók. Jelölés nélkül minden lakó arra szavazhatott a lakók köréből, akire akart. A választás titkos szavazással történt, többségi elv alapján. Lásd: Dr. Beér János: A házmegbízotti intézményről szóló szabályrendelet szövege és magyarázata. Budapest, „Budapest” Irodalmi, magatartási skálát, ahogyan az eltérő egyéni helyzetértelmezések eltérő megnyilatkozásokat váltanak ki, és a cselekvő egyének eltérő beszédmódokat használva lépnek fel. A bejelentésekhez, panaszokhoz, házfelügyelői beadványokhoz, illetve fellebbezésekhez mint beszédmódokhoz közelítünk. A kérdésünk pedig az, hogy vajon kibonthatók-e a lakóhelyi társadalmi teret illetően elkülönülő, egymás mellett létező diskurzusok, és köthetjük-e ezeket a párhuzamos diskurzusokat valamilyen meghatározott cselekvőtípusokhoz? Az állampolgár és a hatóság közötti párbeszéd helyzetében pedig el lehet-e különíteni olyan beszédmódokat, amelyek hatékonyan kezdtekel működni? A házfelügyelők igazolása során termelődő diskurzusok a bérház társadalmi terének értelmezéseit hozták létre. E társadalmi tér 1945-ben átalakult: egy új pozíció, a lakók többsége által maguk közül választott házmegbízott belehelyezésével újrarendeződésre kényszerült.13 Az addig a háztulajdonos, házfelügyelő, a háborús évek átmenetiségében a légóparancsnok és a lakók viszonyrendszereként szerveződő Művészeti és Tudományos Intézet, [1945], 7-8. old. Bár a rendelet csak 1945. októberében jelent meg, az intézmény felállítására a gyakorlatban már 1945 tavaszán sor került. A polgármesteri szabályrendelet 14. § (1) bekezdése, mely szerint „ennek a rendeletnek életbeléptetésével a házmegbízotti intézményre vonatkozó összes eddigi szabályok hatályukat vesztik, és a gyakorlat által kialakult intézményeket ennek a rendeletnek megfelelően kell újjáalakítani", mutatja, hogy az intézmény hosszabb időn keresztül jogi szabályozás nélkül, a kialakult gyakorlat szerint működött. 167
