Házak, lakások, emberek - Budapesti Negyed 63. (2009. tavasz)
Bérlőktől (és albérlőktől) a lakóközösségig - Nagy Ágnes: Lakóközösség kontra háztulajdonos, házmegbízott kontra házfelügyelő: Osztályharc a bérházban
nyokat és fellebbezéseket, valamint a tanúvallomásokat. A bizottság e beadványokat és a jegyzőkönyvezett vallomásokat mérlegelve hozta meg határozatát, indoklással ellátva. Szankcionáló hatásköre egyrészt az ügy népbíróság elé utalására, továbbá fegyelmi jellegű büntetések - feddés, illetve a foglalkozás gyakorlásától való, adott időre szóló eltiltás - kiszabására terjedt ki. Magának a tárgyalásnak a menete nem áll előttünk írásban rögzítve. Noha a rendelet szerint: „A tárgyalást az elnök vezeti. Az igazoló eljárás alá vonthoz és a tanúkhoz bármelyik bizottsági tag kérdéseket intézhet. Az igazoló eljárás alá vont a tanúkhoz szintén intézhet kérdéseket.”8, a jegyzőkönyvekben a legritkább esetben találkozunk kérdés-válasz egységekkel. Aminek viszont magyarázatát adhatja, hogy „a jegyző a tárgyalás menetéről, a tanúk vallomásáról feljegyzéseket készít és köteles a jegyzőkönyvet feljegyzései alapján két nap alatt elkészíteni.”9. Vagyis a jegyzőkönyv utólagos konstrukcióként született meg, aminek következtében a tanúvallomás a szóbeliség és írásbeliség sajátos metszéspontjában a vallomástétel pillanatát követően kizárólag abban az írásbeli változatában létezik, amely a vallomást kivevő intézmény - hatóság - általi szűrés és narratív formába öntés nyomán jött létre. Maga az igazoló eljárás nem írható le egyetlen helyzetként, hanem ellenkezőleg, eltérő cselekvéseket kiváltó helyzetek sorozataként. A megvádolás oldaláról a be8 Uo.,16. §. 9 Uo„ 22. §. 10 Budapest Főváros Levéltára (a továbbiakban: BFL), XVII. 997. Magyar Házfel ügyelők és jelentés, panasz, feljelentés, majd pedig az igazolóbizottság előtti vallomástétel a megnyilatkozás két alapvetően eltérő módját előhívó szituáció. A tanúvallomásokat rögzítő jegyzőkönyvekben ott olvashatók azok az igazolóbizottság részéről elhangzott felszólítások, amelyek a vallomást tevők diszkurzív mozgásterét, a vallomásokban bejárható diszkurzív mezőt határolják be. Erről árulkodnak az olyan jegyzőkönyvi bejegyzések, mint: „Elnök figyelmeztetésére, hogy a Bizottság csak a politikával foglalkozik, kijelentem, hogy más mondanivalóm nincs.”10 Ahhoz a mozgástér-korlátozáshoz képest, amit az intézmény gyakorol a vallomástételt illetően, a bejelentés aktusa közvetlen hatósági jelenlét nélkül történik. Az egyén diszkurzív cselekvése ebben a pillanatban a saját maga alkotta helyzet- értelmezés keretei között, a hatósággal folytatandó párbeszédre vonatkozó elképzeléseinek szabadságában megy végbe: a tanúvallomásokhoz képest a konfliktusok, sérelmek, igazságtalanságok elpanaszolása és egyben a személyközi viszonyok értelmezései a lakossági bejelentések megnyilatkozásaiban burjánzanak. A házfelügyelők politikai felelősségre vonása az igazolások végeláthatatlan sorában egészen egyedi felállást jelent. Az igazoló eljárás elvi szinten deklaráltan az állampolgárok kizárólag foglalkozási minőségben tanúsított magatartását illetően vizsgálódott. A munkahelyi igazolás az egyén magatartását egy foglalkozási csoporthoz, illetve egy intézményhez és intézSegédházfelügyelők 291/a. sz. Igazoló Bizottságának iratai. VI. kér. Varga Gyula. Fekete Sarolta vallomása, 1945. július 18. 165
