Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1930

„ínségkenyérnek” hívják azt a korpás, de ízletes kenyeret, melyet nem régóta árusítanak a pékek. Új szó. De csúnya szó.

Miért keserítik, savanyítják el a falatot szájunkban ilyen szomorú szóval? Nem elég, hogy ínségesek vagyunk? Még emlegetik is? Még az étvágyunkat is el akarják venni?

Ez rosszabb, mint a szegénység: ötletszegénység. Keressenek új szót, kereszteljék át az „ínségkenyeret”.

1930. november' 29., szombat, 6. old.

Pesti panoráma

ínségkenyér - Feteke ördögök az utcán -Téli rózsatök - Nemzetesdi...

M

últkor ezen a helyen szóvá tettük, milyen helytelenül cselekedtek azok, akik az olcsó, különben ízletes kenyeret ínségkenyérnek keresztelték el. Miért savanyítják el szájunkban a falatot, eszünkbe juttatva, hogy milyen szegények, nyomorultak vagyunk?

Egyik olvasónk levelet intéz hozzánk, s azt indítványozza, hogy az ínségkenyér neve legyen ezután trianoni kenyér. Az ötlet érdekes. Csak az a kérdés, vajon a „Trianon”, mely rokon értelmű szava szenvedésünknek, nyomorúságunknak, nem keseríti-e el még jobban mindennapi kenyerünket? így voltaképp az okot alkalmaznánk az okozat helyett. (Ezt a szóképet me- tonímiának nevezik a stiliszták.)

Mikulás napján nem is annyira a myrai püspök mása járta az utcákat, a házakat, mint inkább az ördögök.

81